Ez egy zseniális kis anyag! Apró szépséghiba, hogy nem Rickie Lee Jones-nak kellett volna megcsinálnia, hanem egy ismertebb névnek, mint amilyen akkoriban pl. Björk, vagy a Morcheeba volt, ebben az esetben teljes a világsiker. Az igazsághoz hozzátartozik (a szerző szubjektív igazságához), hogy sem…
Guillermo Scott Herren neve az elektronikus zene berkeiben járatosak számára bizonyára jól cseng, hiszen Prefuse’73 nevű projektje a műfaj underground színterének élvonalába tartozik. Valóságos projekt-gyűjtögető a srác; honlapjának tanúbizonysága szerint hat különböző formációban működik közre;…
Igen, magyar zenekar. Igen, külföldi piacra. Nem, nem fognak most nagyot robbanni, de igen, minden elismerést megérdemelnek. Már csak a bátorságért is. Instrumentális jazzel kiállni a világ elé trióban, dob-basszus-billentyű felállásban, ez mondjuk nem a gyors érvényesülés biztos receptje. Ők mégis…
A Degiheugi legutóbbi lemeze 2021-ben került ki Jerome Vildaer boszorkánykonyhájából. A recept itt is hasonló volt az előzőekhez: Végy egy kedvesen lüktető, csacska sanzont, csapass hozzá kemény ritmikai alapokat, szórd tele hangfoszlányokkal, fúvós betétekkel, fűszerezd egy kávéskanálnyi hip-hop…
Napjaink zseniálisan rejtélyes figurája a talányosan nevetséges Degiheugi néven adja ki lemezeit, ám ez csak amolyan furcsa érdekesség, mert az albumok egytől-egyig kiválóak! Szám szerint nyolc albumot készített eddig a francia, a csoda tudja, milyen háttérrel. Személyisége annyira titokzatos, hogy…
Eberhard Weber (sz. 1940) német származású bőgős Yellow Fields című lemezére ugyanaz igaz, ami a korábban e blogon ajánlott Fluid Rustle korongra, akár még a címet is gond nélkül lehetne adoptálni ide. Sőt, ami azt illeti hangulatát tekintve a Yellow Fields sokkal inkább "Folyékony susogás", mint…
A Brainticket nevű formációt 1968-ban alapította Svájcban a belga származású multi-instrumentalista Joel Vandroogenbroek, aki elsősorban elektromos orgonákon, szintetizátorokon, és fuvolán szerepelt az együttes lemezein. A bemutatkozó korong idején még nem volt eldöntött a kérdés, mi is legyen a…
Legkedvesebb zenei műfajaim a jazz, a rock, valamint a metal különböző leágazásai, ennek ellenére úgy gondolom, időnként popzene is kerülhet a zenehallgató asztalára. Olyan lemezek is kellenek, melyek nem hordoznak komoly eszmeiséget, szinte nem mondanak semmit, csupán halkan duruzsolnak a…
”Nehéz megmagyarázni, hogy kerül a lyuk a fánkba, de azért a lyuk ott van.”- mondta Charlie Chan, a bölcs nyomozó azokra az esetekre, melyek szemmel láthatóan feszegetik az emberi fantázia határait, mégis végbe mennek, akár tetszik nekünk, akár nem. Nem könnyű választ találni arra a kérdésre sem,…
Az év egyik legkellemesebb meglepetésének neveztem előző kritikámban a Walesben működő James And The Cold Gun minialbumát, és most megint itt egy ötszámos kiadvány, s a színhely ismét az Egyesült Királyság. (Közelebbről Reading, ami köztudottan népszerű fesztiválhelyszín.) És lám, ez a zene is…
Ez egy elképesztően laza trip-hop album! Tulajdonképpen az egyetlen, amit rendszeresen elő-előveszek, amióta ismerem. Megfoghatatlan vonzása van, valahogy úgy elkapták a kilencvenes évek fű-áztatta lebegését, hogy nem lehet tőle szabadulni. Igazából nem is annyira trip-hop, inkább downtempo, vagy…
Összesen ketten készítették el ezt a Morcheeba-ízű albumot, aztán úgy eltűntek a ködben, mint a szürke szamár. Bár a hölgynek van némi utóélete, honlapja, facebook oldala, jelenleg bérénekesként lép fel egy brightoni bárban. Ez semmiképp nem megvetendő, de a világhírnévtől messze van. Holott amit…
Tulajdonképpen azt kapjuk, ami a borítón van, csak a grafikához képest eltérő arányban. Legalább akkorának kellene lenniük a kis kütyüknek, mint a vadvirágoknak. Ez egy chill out módban elkövetett, természetes hangzású, könnyed hip-hop lemez Chichagoból, a szokásos melldöngetés helyett hipnotikus…