A csaj úgy énekel, mint a legnagyobbak. Profi, egyedi a hangszíne, ráadásul különlegesek a témái is. Ilyen tisztán, hosszan kitartott hangokkal ma már alig próbálkozik valaki. Nehéz dolog, technikai értelemben is, no meg a rádiók hallgatóságának befogadóképességét figyelembe véve is. De ő fütyül erre és mennyire igaza van! Rachel Davies mellesleg a banda basszusgitárosa, miután mindössze hárman alkotják a zenekart, és a két srác gitározik, illetve dobol mellette.  Ezzel le is írtam a fő gyengeségüket, a trió felállást. 

Egy szólóhangszer nagyon hiányzik zenéjükből.  Ez lehetne akár gitár, akár basszusklarinét, vagy valamilyen mély hangú akármi.  Borongós, ködös hangulatú felvételeik egy kicsit szikárak, csupaszok, dallamszegények.  Igaz, ezt ellensúlyozza Davies kisasszony hangja, amire az egész produkció épül, ám hosszú távon, egy egész lemezt meghallgatva ez így kicsit unalmas. Az Esben mind zeneiségét, mind fantáziavilágát tekintve a Cranes, Tangerine Dream, The Gathering együttesekhez hasonlít. Az elmúlt években a csapat cseppet változtatott a hangvételen, zúzósabbak, rágósabbak lettek. Itt még aránylag könnyebben fogyasztható a produkció.  8/10

Kiadó: Matador Records    Ország: Anglia            Tagok: Rachel Davies – ének , basszusgitár    Thomas Fisher – gitár      Daniel Copeman – elektronika, billentyűk, ütős hangszerek