Összesen tíz tagot számlál a finn progresszív rock zenekar. Van köztük Mikko, Niina, Joni, és Samuli, a teljes gárda egyenkénti megnevezésétől most eltekintenék. Aki nem ismeri őket, le fog döbbenni. Arra adták a fejüket, hogy spagetti ízű westernek hangulatában fogant pszichedelikus zenét írjanak és adjanak elő, Morricone után szabadon. Oké, Morricone jobb volt... ez tény. De azért ők is nagyon jók, ott mozognak a zsenialitás határán!
...
A KeTeKalles egy 2016-ban alakult akusztikus flamenco/hip-hop/rumba rock formáció Barcelonából. Mellbedobással küzdenek a női jogokért, ez néhány videójukban a férfi közönség egyes tagjait kizökkentheti a zenehallgatás élvezetéből, például engem biztosan. Ezért inkább jó kisfiúként a szemem letakarom, és fülemen át érzékelek: magamba fogadom a lemezüket. Nem nehéz. Az a természetes lazaság, ami a latinok sajátja azonnal kúszik-mászik, hömpölyög át a zenéjükön. Van itt trombita, konga, ritmikus tenyércsattogtatás, gyönyörű énekhang, és sercegő szövegmondás. Mivel ez utóbbi nyelvi akadályok miatt nem érint, kénytelen vagyok a muzsikára koncentrálni. Hát nagyon jók a csajok, el kell ismerni. Szemtelenek, harsányak, és ...
Ezt a lemezt biztosan nem fogom újra meghallgatni. Nem minősítem le, mivel tudni kell egy ilyen anyagot összerakni, de alapvetően ügyes blöffnek érzem. Semmitmondó keszekuszaság. Nem értem, mit akar mondani, mi a célja? Egy techno buliban tudom elképzelni, Ozora fesztiválon, és hasonló helyeken, ahol nem kell sokat filozofálni, csak lazulni a zene ütemére. Holott Kátai filozófus. Furcsa ellentmondás. Rengeteg itt a gépi hang, a programozott, előre legyártott zenei elem, rideg a hangszerelés. Nem tudok mit kezdeni vele, ez minden. Rájöttem arra is, hogy a világzene metal semmilyen formában nem az én füleimnek való. 4/10
Kiadó : Season Of The Mist Ország : Magyarország Zeneszerző : Kátai Tamás
Ez egy kis akusztikus indie pop/rock csapat volt San Sebastianban. Nem tudom miért szeretem őket, főleg hogy nem értek spanyolul, mégis időnként előkerülnek. Nem akarnak sokat, nem akartak nagyot szólni, csendesen folydogáló laza nótáik vannak, az énekesnő és a gitáros-énekes fickó is olyan visszafogottan adja elő magát, mondhatni szerényen. Biztosan értelmes dolgokról énekelnek, bár az is lehet, hogy közhelyeket puffogtatnak, csak ügyesen csomagolják, nem tudom. Tengerpart-sétálós, sirálybámulós, roppant nyugis muzsika. Be is illesztem ide az egész albumot. Kedvencem az S.O.S - padabamm-paa-damm... 8/10
Kiadó : Sinnamon Records Ország : Spanyolország Tagok : Irantzu Valencia-ének, Mikel Aguirre -gitár, ének, ...
Ez nem olyan rossz. Végig lehet pörgetni, bár nem egy pörgős zene. Amolyan elmerengős neo-grunge, post-Doors utánérzés, plusz egy kis Sabbath, mert az minden rockbandába kell manapság. Nagyon kezdő kis fiatal banda, ezekből még lehet valami, csak az látszik rajtuk, mennyire sótlanok. Az is vicc, hogy három év alatt raktak össze egy nagylemezt. Az itt mellékelt videó 2016-os, de csak a 2019-es lemezre fért fel. Ebben a tempóban talán tíz év múlva beérnek, ha addig sikerül együtt maradniuk. 7/10
Kiadó : Kozmic Artifactz Ország : Anglia Tagok : Jon Jefford-gitár, Dan Jefford.dob, Brett Halsey. basszus, Josh Gosling-ének
Közröhej szegény fickó! Ez a 21. sorlemeze, és azok közül tizenötnek ő van a borítóján, hátha még nem ismeri mindenki. Általában imádott Fenderje is vele van, na meg az elmaradhatatlan lángnyelvek, füstköd, rózsa, stb... Ja, Ferrari... Meghallgattam, de ez kínlódás a köbön. Nyomat egy klasszikus darabot villámgyorsan, mégpedig hatszáz hangjeggyel egymás után, majd jön egy énekes hard rock, ami totál jellegtelen, tucatzene, majd egy akusztikus pötyögés flamenco-jelleggel és unalomba fullad az egész.
Közben a figura őrült technikás, a McLaughlin-t megenné, ha értené a zene lényegét, de sajnos fingja nincs róla mi az. Egy örökérvényű sor jut eszembe róla: "Verem, verem, verem, majd bele szakadok, nem bántok én senkit, csak ...
Klasszikusok délidőben című sorozatunk örökbecsű darabja. Jól nézzük meg, mert az egyik legjobb lemeze a bikanyakú embernek! Igaz, nem is nagyon csinált rosszat. Ezzel a lemezzel váltotta le régi zenésztársait, és sokan azt hitték bele fog bukni (én is) de nem. Legalább annyira tudnak a Mother Superior tagjai is, mint elődeik. A gitáros eszement elképesztő szólókat nyomatott, ez az igazi ENERGIABOMBA, egyenesen bele a vénába, el sem tudom mondani hány kiló vasat megmozgattam a hallgatása közben. Edzeni, futni, vagy csak szimplán őrültködni a legjobb háttérzene.
Van egy szám ezen, az mindig idegesít, az Are You Ready? Azért mert nem tudom eldönteni, melyiket szeressem, ezt vagy a Thin Lizzy félét, vagy a Joy Divison féle ...
Kiváló minőségű epikus doom metal ez, a hullaszagú Solitude Aeturnus és a ködbemászó Candlemass énekesével, csak kicsit megsápadt benne a lényeg. A Black Sabbath és a Saint Vitus ötvözete az alap, kár, hogy nem lehet annyira komolyan venni őket. Inkább csak előadják a sírontúli hangulatot, mintsem megélik. Pont mint egy színházban. Profi módon hozzák a szigorú kántálást, csak már nem fűti őket a bizonyítási vágy belülről. Ennyi év után...
...
Ez egy brutálisan döngölő groove metal/technikás thrash formáció (volt), egyenesen a ködös Albionból. Nem sok londoni banda próbálkozott ebben a műfajban, ők is hamar kipurcantak, pedig mindkét lemezük ultrakirály lett! Elsőrangú, fordulatokkal teli, iszonyatos döngölést műveltek, amiben csodás melódiák tették egésszé a képet, Ez az első valamivel kifinomultabb korong lett, mint a második. Fel nem foghatom, hogy nem lett ezekből a srácokból istenkirály, vagy legalább akkora név, mint a Machine Head , mert minden adottságuk megvolt hozzá.
A zenekar nagyjából eltűnt a sűrű ködben, bár a dobos, Simon Dawson mostanában Steve Harris oldalán dobol, csakhogy nem ám az Iron Maiden ben, hanem a British Lion ban, ami nem ugyanaz, bár ...
Érdemes néha előkaparni ezt a három förtelmes rockszutykot! Mintha csak egy békebeli exploitation, vagy inkább szexploitation fimből léptek volna ki. Egyik sem volt egy fotómodell, bár fénykorában Sean Yseult jól nézett ki, amikor még Rob Zombie oldalán domborított. 2013-ra már lepukkanóban volt a csaj, de a basszuson még odatette magát, szól is ez a lemez rendesen. Van benne élet, nyomják a csajok a lebutított rocksémákat, egyik-másik nóta kifejezetten ütős, igaz van bőven feledhető is. Egyetlen hím tag volt a csapatban, a dobos, aki sehol nem látható, de ha volt egy kis esze, kihasználta a lehetőséget. Miért is ne? Ezeket a hölgyeket legalább nem kell nagyon győzködni. És van ott hús is, nem csak zsír. Rockkocák. 8/10
...
