A Bristolban alakult Split Dogs mértani pontosságú határvonalán fekszik a punk rock és a rock’n roll műfajainak. A rock’n roll világában mozgó arcoknak biztosan túl kemények, a punkoknak túl lájtosak, ők maguk saját maguknak éppen tökéletesek. Elég egy pillantást vetni rájuk, máris el tudjuk képzelni, mennyit foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Páratlan énekesnőjük teljes mellszélességgel és fenékrázással nyomja az ősöreg témákat, ahogy ők fogalmaztak az AC/DC, a Status Quo és Tina Turner nyomvonalán… Na jó, ha szegény Tina így harapott volna…

...

Iszonyatosan erős bemutatkozó album egy Svájcban összeverbuválódott, meglepően fiatal, multikulti brigádtól. Látszatra olyan jellege van az egésznek mintha unatkozó fiatalemberek kaszinózás közben rájönnének, hogy zenélni is tudnak, és tényleg, pár nap alatt össze is dobnak egy kemény, de dallamos kis anyagot – a hetvenes évek jellemző riffjeinek gyakori alkalmazásával. Egyik tag sem az a tipikus tetovált, borostás, hajlóbáló fazon, mint ami zenész körökben kifejezetten gyakori, nem szegecsek, láncok, bőrövek súlyában mérik itt a szigorúságot, ellenben az első nóta máris akkorát hasít, hogy az ember csak pislog.

...

Semmit nem tudtam erről a zenekarról, amikor Bloom című CD-lemezüket megvettem nagyjából 1998 környékén. Be volt csomagolva, tehát a megérzés lehetett az egyetlen segítség. Mint később kiderült, jól működött. Természetesen az alacsony ár miatt vállalt be a zenegyűjtő egy ilyen kockázatot, hiszen egy üres CD többe került ennél a nagylemeznél. Amely nagylemez hamarosan kedvenccé vált, így hát a bemutatkozó anyagra már vadászni kellett, de végül az is a birtokomba került. Két páratlan alkotás, két olyan akusztikus-gitáros, americana-country lemez, amilyenekből odaát is kevés van, Európában pedig teljesen ismeretlen fogalom.

...

Ilyen az, amikor egy felső kategóriás dobfelszerelés professzionális módon kerül mikrofonvégre, és azon a világ egyik legjobbja játszik. Zenésztársak nélkül is működne a dolog, méltó partnerekkel még inkább érvényes rá a maradandó jelző. Persze ránk maradt már ezen kívül is számos albuma Jack DeJohnette -nek, azokat is csak egy szűk réteg ismeri, feltehetően ezt sem fogja a világ nagy része felfedezni, de az a néhány ember, aki igen, az elégedetten fogja polcára helyezni. Minden ízében kimagasló jazz, a műfaj egyik legendájától.

...

Elsősorban a fekete korongok gyűjtőinek figyelmébe ajánlok egy kiadványt 2013-ból, amely a svéd Spiritual Beggars 1994-es bemutatkozó albumának japán utánnyomása a Trooper Entertainment jóvoltából. A 3 LP terjedelmű anyag számos érdekességgel szolgál a rockzene kedvelők számára. Mint látható az utókor is úgy vélte, nem lett annyira telitalálat az eredeti borító, ezért készítettek hozzá egy valóban méltó grafikát (Costin Chioreanu munkája). Illetve az eredendően hat számot tartalmazó, harminc perces muzsikát kibővítették 25-re! Ez a bizonyos japán nyomás ma már ritkaságnak számít, ezért a Svart Records újra piacra dobta megjelenésének 30. évfordulója alkalmából.

...

Ma-le-vo-len-ce! És ezzel elmondtam mindent. Aki nem tudja mi ez, nem is tud semmit. Egyébként érdekes, magyarul is azonos a szótagszám: Rosszindulat. Akiben nincs egy szemernyi sem, az vagy hazudik, vagy nem tud róla. Ennyit a magas filozófiáról, menjünk betonozni! Malevolence!!! Ó, áldott Szigetország, ki e gárdát annak idején világra szabadítottad, jótéteményed a mai napig áldjuk, s magasztaljuk mind, kik ütemesen bólogatunk a szaggatott zúzdára. Hiszen úgy kellettek ők a népnek, mint egy falat kenyér!

...

A Jarabe De Palo körülbelül olyan jellegű zenekar volt Spanyolországban, mint Magyarországon a Republik . Hasonló volt a két zenekar sorsa, muzsikájának jellege is, annak ellenére, hogy a magyar együttes nem használt latin motívumokat, ami a Jarabe De Palo eszenciáját képezte. Ami viszont tény: mindkét banda anyanyelvén adott elő egyszerű akkordokra épülő, könnyen előadható és befogadható számokat. Mindkettő produkció az énekesének adottságaira épült, ahogy azt is tudjuk ma már, mindkét zenekar idejekorán elvesztette ezeket a frontembereket.

...

Talán nem az év albuma, esetleg nem is a hónap legjobb lemeze, de nagy valószínűséggel a hét legjobb megjelenése a Los Angelesből startoló Bronco Forte bemutatkozó anyaga. Annyira friss a közzététel, hogy még szinte meleg és máris eljutott hozzám Magyarországra. Mit lehet erre mondani? Kicsi a világ. A banda viszont nagy. Egyfajta stoner/doomban utazik a négyes, erősen megnyomva az "egyfajta” jelzőt, mert van bennük egy jó adag underground sötétség, némi elvontság, és nem kevés post-punk árnyalat. Semmiképpen nem tucattermék, olyasmi, amit manapság lámpással kell keresni.

...

A 100 Demons fiatal hardcore bandaként indult az Egyesült Államokból, közelebbről a Rézvárosnak becézett Waterburyből 1998-ban. Pályafutásuk alatt mindössze két albumot készítettek még a kétezres évek elején. Két rövid, ám rendkívül hangulatos, erőtől duzzadó, dallamos vokálokban gazdag anyag volt mindkettő, követve a New York Hardcore zenekarok örökségét, fűszerezve egy kis modern ízzel. A megosztott, különböző hangszínű ének sokat dobott a kőkemény zúzdán, amelyet technikás gitárszólamok tettek izgalmassá. Több éves kihagyások jellemezték a 100 Demons pályafutását, amely napjainkban is tart, a 2020-as években újra életképes lett a banda, honlapjuk szerint hamarosan új lemezzel jelentkeznek majd.

...

Következzen egy rövid összefoglaló Tony Reed (sz.Anthony Dallas Reed 1969) egyik formációjáról, mely a Stone Axe nevet kapta a keresztségben. Az amerikai úriember bevallottan megszállott hanglemez- és zenekargyűjtő. Bakelitgyűjteményében csak Black Sabbathból több mint hatvan különböző kalóz-, válogatás, és újranyomás van, de ugyanígy gyűjti David Bowie, vagy nagy kedvence, a Free alkotásait is. Ami a zenekarokat illeti, fő bandája a Mos Generator (8 album), ezenkívül még további 10-11 további projekt közreműködője, a valós szám ezek képlékenysége miatt követhetetlen.

...

Úgy van előttem ma is e jelenet, mintha egy agyamba örökre beégett film lenne. Feltehetően így is van. Egy iskola udvarán álldogálltam egy muksóval, akiről tudtam, hogy rockzenét hallgat, de még soha előtte nem váltottunk egymással egy szót sem. Most éppen együtt felügyeltünk néhány gyerekre, két szakállas, kockásinges figura, egy szakadt kis hátsó téren. Ránéztem és feldobtam egy labdát: „ - Tudnál nekem ajánlani valami jó kis rockzenét? Olyan bandára gondolok, ami szerinted zseniális, és én valószínűleg nem hallgatom. ” A kétméteres fazon kicsit gondolkodott, majd válaszként visszakérdezett: „ -  Alice In Chains? ”

...

Éppen a napokban nem jelent meg a 2022 óta folyamatosan a színtéren szorgoskodó We Kill Cowboys bemutatkozó nagylemeze. Az ábrán látható borító saját gyártmány, melyet csupán azért tákoltam össze, hogy legalább az illúzió meglegyen. A banda története modern korunk egyik nagyon is lehetséges leképezése, a videóklipeken élő és viruló együttesről sem Európa, sem Amerika nem kíván méltóképpen tudomást venni, és ez akkor sem bocsánatos bűn, ha székhelyük a távoli Cape Town, Dél-Afrika bal alsó sarkában.

...

A Norvégiában működött Honcho története több ponton meghökkentő azonosságot mutat a svéd Asteroid dal. Mindkét zenekar elszállós-lebegős stoner rockot játszott progresszív doom elemekkel, mindkét csapat a kétezres évek elején startolt, és három-három kiváló album után nyomtalanul eltűnt. Pedig nem akármilyen három lemezről van szó mind a svédek, mind a norvégok esetében. Nézzük most meg kicsit közelebbről a Honcho három kiadványát!

...

Az utóbbi idők egyik legérdekesebb nagylemezét készítette el az Oolith Manchesterből. Már a borítógrafika önmagában rendhagyó alkotás; ugyan hasonló nőalakok néha előfordulnak a rockzene világában, ezek a hölgyek nemritkán kosszarvat viselnek, félig már az enyészet rabjai, szemük szikrákat hány, egyszóval magukon viselik a szokásos sztereotípiákat, míg itt pont az lenne a lényeg, hogy semmi ne legyen szokványos. A pincétől a padlásig egyéni a történet. Sludge/doom keveredik itt a pszichedelikus lebegéssel, a csontig hatoló, fájdalmas zúzást kifejezetten finom megoldások tarkítják  - többnyire ott, ahol nem várná az ember.

...

Megjelenése évében vettem Budapesten a szóban forgó CD-lemezt, találomra, a borító alapján. Nagyjából egy lazább hangvételű, Bryan Adams-jellegű előadóra számítottam, és mivel ilyen stílusú zenéből nagyon kevés volt a gyűjteményemben, úgy gondoltam megkockáztatom. A kockázati tényező nem több és nem kevesebb mint 200 magyar forint volt, erre is jól emlékszem. Akkortájt főként metal bandákon élősködtem, néhány szelídebb rockzenekarral kiegészítve, mint pl. Levellers, Pogues, R.E.M. és hasonlók. Az album minden várakozásomat felülmúlta, gyakorlatilag ronggyá hallgattam.

...

Ska lemezeket ritkán szoktam ajánlani, amikor megteszem, akkor is inkább punk/os hangvételű formációk alkotásait népszerűsítem, ezért most egy olyan kivétel következik, ami sok szempontból rendhagyó esetnek minősíthető. A nagylemezt a ska keresztapjaként tisztelt Lorenzo ”Laurel” Aitken követte el még szinte siheder korában. Az 1927-es születésű, jamaicai énekes még épphogy átlépte a negyvenet, amikor ezzel a provokatív anyaggal borzolta a szigetországi kedélyeket.

...

Gyors villámkérdés: - Milyen hangszeren játszott zenekarában a Marshall Tucker Band névadója? A választ azok sejtik jól, akik turpisságot vélnek a bevezető mögött, ugyanis ebben a híres amerikai progresszív folk/country bandában egyáltalán nem muzsikált Marshall Tucker. Az ő nevét azért vették fel a Spartanburgból startoló fiatalok, mert próbatermüket korábban ez a vakon született zongorahangoló használta. A névjegyét megtalálták egy ajtóra illesztett feliraton és elég titokzatosnak gondolták ahhoz, hogy az emberek érdeklődését felkeltse. Érdekesség: az idős mester 2023-ban hunyt el, 99 éves korában, tehát szem- és fültanúja lehetett a róla elnevezett társaság hosszú-hosszú karrierjének. (Pontosabban a szemtanúja csak ...

Kisiskolás koromban úgy ismerkedtem a rockzenével, hogy mindenekelőtt megtanultam a műfaj legendás előadóinak nevét profi módon leírni. Természetesen a zenekari logo lemásolása semmibe nem került, egyetlen albumot nem kellett hozzá megvenni, csak utánozni kellett a többi srácot, akik több-kevesebb eltéréssel ugyanúgy vésték tolltartóra, farmernadrágra, iskolatáskára a már-már kultikus neveket: Helloween, Iron Maiden, Dio. Ami ez utóbbit illeti, a kiejtéssel már hadilábon állt mindenki, mivel soha sehol senki nem magyarázta el nekünk, hogy ez a bácsi ugyanúgy mondja ki a nevét, mintha mi a kertekben gyakori csonthéjas gyümölcsöt kérnénk, ezért ezt úgy mondtuk: Dájó. Így volt a menő.

...

Volt egyszer egy Sharptooth nevű hardcore banda Baltimore Cityben, és ez már nem kezdődik annyira fényesen, hiszen a kisvárosi punk zenekarok számára kevésbé van kikövezve a siker felé vezető út, de az igazság az, hogy ők lehettek volna a nagy kivételek, ha egy kicsit türelmesebbek. 2017-ben startoltak a Clever Girl című bemutatkozó albumukkal, ami egészen jó kritikákat kapott, annak ellenére, hogy ezen Lauren Kashan énekesnő össze-vissza ordítozott, mint aki nem normális. Ekkor még két-három percben próbálták kifejezni magukat, ám ez az önkifejezés kevés maradandó értéket hagyott a világra. Arra mégis jó volt, hogy minimális hírnevet szerezzenek maguknak, és az államokban zajló Vans Warped Tour-nak köszönhetően néhány rajongó ...

Azok a csodálatos nyolcvanas évek… Volt itt minden, mint az ozorai búcsúban. Az évtized elején járunk, amikor erős és izgalmas az underground punk színtér, de a slágerlistákon is előfordulnak olyan zenekarok, mint a U2, a The Police, vagy az Aerosmith, ugyanakkor egycsapásra felfedezte a világ a szintetizátorban rejlő lehetőségeket is, minek következtében szinte semmi pénzből ( és főleg minimál tudásból ) lehetett nagyot szakítani egy kis arcba tolt popzenével. Ebben a kissé kaotikus, utánozhatatlan korban született az amerikai származású Al Di Meola (sz. 1954) ötödik szólóalbuma, a nem kevésbé érdekes Electric Rendezvous .

...

A furcsa nevű Momovudu már a második albumánál tart, ami a hozzájuk hasonló csináld magad brigádok körében elismerésre méltó. Lényegében egy garázsbanda ez, három sárkányfűárus elszállós projectje Kansas Cityből. Tudjuk, innen szállt el Dorothy is, és meg sem állt a Smaragdvárosig, valószínűleg az ő nyomvonalán haladnak ezek a srácok is. Név szerint: Matt Watkins – gitár/ének, Nate Keirsey –basszus és Matt Tidwell – dobok.

...

Vérbeli underground formáció Lettország fővárosából, Rigából. Atmoszférikus doom metal éteri hangú énekesnővel, aki anyanyelvén énekel. Már ez magában nem hétköznapi. A nagylemez címe magyarul ”Vágyakozás a nyári reggelekre”. Elképzelhető, hogy Rigában morcosan hosszú a tél, s a depresszív esték nyomását oldandó az ottani fiatalok a hangszerek után nyúltak, hogy valahogy kibírják addig is, míg madárdalok zengésében fürdenek a ligetek.

...

Az 1996-ban alakult Suplecs egy amerikai power trió. Danny Nick (ex-EyeHateGod), Durel Yates és Andrew Preen készítették a banda első albumát, a Wrestlin With My Lady Friend -et 2000-ben. Második albumuk, a Sad Songs, Better Days a következő évben jelent meg a Man's Ruin Records gondozásában, majd jött a Powtin … 2005-ben, és a Mad Oak Redoux 2011-ben, azaz 15 évvel ezelőtt.

...

Canterbury városa nevezetes az apátságról, a várról, a keltákról, a rómaikról, Szent Ágostonról, illetve ami a zenei életet illeti az itteni progresszív rock legendákról, mint amilyen a Caravan, Soft Machine, National Health, Camel volt. A nemrégiben új lemezzel jelentkező Struck/Down szervesen NEM illeszkedik ezek közé. Röviden és tömören: semmi közük a progresszív rockhoz. Kőkemény zúzda dallamos énekkel, nehezen behatárolható stílusban.

...

Az ausztrál stoner rock legendás csapata, a Rollerball  négy stúdióalbumot, egy koncertkiadványt és egy szinte album terjedelmű EP-t hagyott a világra. 1997 végén startoltak, mint Brisbane legújabb rock üdvöskéi, de nevet csak 1998-ban találtak ki maguknak. A Rollerball című 1975-ös film jól adta vissza zenéjük hangulatát, mivel futurisztikus retro rockot szerettek volna meghonosítani, ezért kölcsönvették a címét. Dave Talon gitáros, valamint Matt Boland énekes alapították az együttest, melynek bemutatkozó albumán Guvner McLaughlin volt a basszer, és egy Beeswax nevű figura dobolt.

...

Néha a lemezcímek szöges ellentétben állnak a tartalommal. A Németországból származó From nem vitte túlzásba a keménykedést, annak ellenére, hogy a rockzene egyik ágához, a krautrockhoz volt köthető a tevékenysége. A krautrock titulus persze nem annyira műfaji megjelölés, mint inkább helyrajzi, a legpontosabb behatárolás az instrumentális jazz-rock lehet esetünkben.

...

Szeretném néhány szóval a magyar közönség számára ajánlani az amerikai Purple Lung bemutatkozó lemezét, ami 2026 februárjában került megosztásra. A négytagú formáció a Pennsylvania államban található Kingston városát jelölte meg bázisául. Mint a borítóból már előre sejthető, muzsikájuk a stoner/doom címke alá illeszthető. Female fronted doom, azaz énekesnő vezette doom banda rengeteg van szerte a világban, viszonylag gyakran érkeznek újak is, ezért mindenképpen figyelemre méltó egy olyan zenekar, amelyik kezdő létére érett, profi anyagot tárt a hallgatóság elé.

...

A Detroitból származó Walls Of Jericho a frontcsajos hardcore bandák zászlóshajója volt, legalábbis e névvel különböző HC csatornákon, fórumokon lehet összefutni, bár ők a kezdetektől hangsúlyozták, hogy nem vegytiszta hardcore metalt játszanak, hanem annak modernebb leágazását, egyfajta metalcore/thrasht. Az öttagú banda 1998-ban alakult, és fénysebességgel tört felfelé, már 1999 telén megjelent bemutatkozó albumuk, bár Európában csak 2000 februárjában került a boltokba. Ezután jött az All Hail The Dead 2004-ben, majd a With Devils Amongst Us All 2006-ban. Mindegyik albumot jól fogadta a közönség, de az igazi áttörést a 2008-as The American Dream hozta el.

...

Egy különös-különleges formáció volt az amerikai hard rock berkeiben a Pennsylvania államból származó Dirty Looks , amely megszakításokkal 1984-es megalakulásától egészen 2023-ig működött. Fennállása alatt összesen 15 stúdióalbumot készített, ami a hozzájuk hasonló glam zenekarok között példa nélküli teljesítmény. Ilyen mennyiségű zenei album mellett, egy közel 40 (!) éves pályafutást lefutva sem tudtak nemzetközi elismertséget kiharcolni maguknak. Talán ez a hihetetlen sikertelenség okozta a frontember korai halálát is…

...

Minden idők egyik legjobb rock’n roll lemeze 1983 augusztusában jelent meg az Atlantic Records kiadásában. Ez volt sorrendben az ausztrál eredetű AC/DC kilencedik albuma. A zenekar maga vállalta a produceri teendőket, azaz a saját szakállára dolgozott, a saját szája íze alapján vette fel a nótákat. Szándékoltan kerülték a direkt slágeres megszólalást, visszakanyarodtak inkább a gyökerekhez, olyan keményen akartak szólni, amennyire csak lehet, megtartva az egyéni stílusjegyeket. Ezt a törekvést tükrözi a ceruzával rajzolt, egyszerű borítógrafika is.

...

Az 1949-es születésű, tehát napjainkban 76  éves Lenny White mint a fúziós jazz egyik keresztapja vonult be a jazz történelmébe. 1969-ben ő is jelen volt Miles Davis legendás Bitches Brew című lemezének felvételein, innen lehet ismerős a neve. Emlékeztető: a Bitches Brew albumon két dobos hallható egyszerre, Lenny White a baloldali, Jack DeJohnette a jobboldali csatornán – a kiadvány túlnyomó részében. Maga Lenny White egyébként Jackie Mclean szaxofonos oldalán bontogatta szárnyait, még a hatvanas évek elején. Ezután jött a Miles Davis felkérés, Freddie Hubbard Red Clay albuma, majd a Return To Forever Chick Corea vezetésével. Most egy izgalmas szólólemezének ajánlása következik, már csak azért is, mert nem tipikus dobos lemez.

...

A Jay Munly és Slim Cessna által létrehozott zenei projectek egyike volt a hangzatos nevű Denver Broncos UK . A négytagú formáció Denverben készítette felvételeit, abban a városban, ahol a hasonló nevű amerikai futball csapat nagy népszerűségnek örvendett és örvend ma is. Még az Egyesült Királyságban is vannak követőik, ennek a klubnak a neve Denver Broncos UK, de Jay Munly szerint mindez csupán névazonosság, nem olcsó reklámfogás. (A bronco egyébként olyasmi mint a musztáng, csak magasabb, erősebb, vadabb) A Denver Broncos UK mindeddig három CD kiadvánnyal jelentkezett, ám ezek között csak egy jelent meg nagyobb kiadónál, most ezt ajánlom meghallgatásra.

...

William Correa , művésznevén Willie Bobo a spanyol Harlemben született New Yorkban, 1934-ben. Puerto Rico-i család sarjaként kötött ki az ütőhangszereknél. Amolyan show-zenész volt, aki nem annyira a technikai trükkökkel kápráztatta el a közönséget, hanem laza csípőmozgással ( rendszerint állva dobolt ) és markáns, jóízű énekkel. A jazz világában hasznos kiegészítő emberként dolgozott, szinte az összes régi világsztár mellett, de igazán jelentős időszakot Cal Tjader és Herbie Mann oldalán töltött el. Saját zenekarába többnyire népes számú közreműködőt hívott, ütősöket, fúvósokat, háttérénekeseket.

...

Számos zenekarnak született az eredeti irányvonalától eltérő jellegű, kísérletező albuma. Ezek a lemezek általában megosztották a hallgatóságot: a régi rajongók mérsékelt lelkesedése, esetleg fanyalgása mellett a szimpatizánsok, érdeklődők, szakmabeliek épp ekkor fókuszáltak legjobban az adott produkcióra. Voltak előadók, akik hosszabb-rövidebb ideig kitartottak az új felfogás mellett, és akadtak zenekarok, akik már a lemez boltokba kerülésekor megbánták döntésüket, és mélyen hallgattak a család ”fekete bárányáról”. Az ilyen kakukktojásnak minősülő albumok közé sorolható a Vicious Rumors hatodik nagylemeze, a Something Burning .

...

Nem állítanám, hogy nagy rajongója vagyok a gördeszkás kalipunk formációknak, mivel ezek nagy többsége 12 egy tucat és csak a legelvakultabb rajongók veszik észre köztük a különbséget, azért időről-időre egy-egy lemez szépen le tud pörögni nálam, mint például jelen esetben a Dag Nasty 1992-es anyaga. A zenekarról sosem hallottam, és ahogy elindultak a nóták, máris észrevettem, hogy egy napfényes vidám bulibandáról van szó, nagyjából az Offspring/Bad Religion/Pennywise/Rancid modorában. Aztán elkezdett motoszkálni az agyamban a felismerés, hogy van egy zenekar, amelyiknek hajszálra ugyanígy intonál az énekese, sőt a hangszíne is egy az egyben ugyanaz, de bárhogy erőltettem a memóriámat, nem ugrott be…

...

Egy brazil thrash metal/hardcore metal formáció egyik lemezét ajánlom 1995-ből, és ilyenkor szinte tálcán kínálja magát a Sepultura, mint alapvető hatás, de azért nem annyira egyszerű a képlet. A The Mist nevű zenekar Belo Horizonte városában alakult 1989-ben, és már a megalakulás évében elkészítette bemutatkozó lemezét, amely a Phantasmagoria címet viselte, illetve viseli ma is. Már ezen is vannak érdekes megoldások, mint ahogy az ezt követő The Hangman Tree sem lett rossz – de sajnos igazán kiemelkedő sem. A Gottverlassen 1995-ben már amolyan hattyúdal volt, egy utolsó nekibuzdulás, amiből valóban lehetett volna egy nemzetközi szinten ismert korong, ehhez képest hazájában sem tarolt.

...

Egy ember a zongoránál. Amikor már csak a legkitartóbb törzsvendégek kókadoznak a bárban, amikor a város népe a másik oldalára fordul, végre megengedik a névtelen senkinek, hogy billentyűkhöz üljön. Egyetlen kikötés: finoman, visszafogottan! Az ifjonc bólint, majd meghálálja a bizalmat. Éneke a mélyen alvókat nem ébreszti fel, csak a zenekar tagjait, akik – ha már ott vannak – kellő kíséretet biztosítanak a zöldfülű amatőrnek. Valahogy így kezdődött…

...

Új irányvonal – hirdeti büszkén a cím, ehhez képest extra formabontó, meghökkentő dolgokat nem találunk ezen a lemezen, ”csak” a maga nemében kimagasló fúziós jazz muzsikát. 1978-ban ez már nem volt annyira újdonság, hiszen Jack DeJohnette Miles Davis gárdájában évekkel korábban lefektette a műfaj alapjait, itt tulajdonképpen megpróbálkozott a saját szakállára valami hasonlóan érdekes elegyet alkotni. A felvételeken jelen volt házi gitárosa, a hangyaszorgalmú John Abercrombie , Lester Bowie trombitált és Eddie Gomez bőgőzött. Nem állt rendelkezésre annyi kiegészítő ember, mint amit a legtöbb fúziós lemezen megszokhattunk, ezzel együtt a kvartett ténykedése ma is élményszámba megy.

...

1996-ban született meg az amerikai Flower Leperds 28 felvételét tartalmazó, 1 óra 13 perces válogatás kiadványa a német Bitzcore Kiadó jóvoltából. Az összes pozitívum e CD-lemez kapcsán egyetlen mondatban, sőt egy szóban összesűríthető, nevezetesen, az hogy megjelent. A németek még arra sem voltak képesek, hogy egy új borítót készítsenek, nemes egyszerűséggel feltették rá a Leperds 1989-es Heaven’s Closed lemezének grafikáját, kicserélve a feliratot. Így lett a cím: More Songs About Dames, Dope And Debauchery . Ilyet sem láttam még!

...

Az X  nevű underground punk rock formáció 1977-ben alakult Los Angelesben. A négytagú bandát  John Doe basszer és Billy Zoom gitáros hozták létre. Elsősorban bevették Doe barátnőjét Exene Cervenká t énekesnőnek, illetve a The Eye nevű helyi zenekarból sikerült elcsábítaniuk a D. J. Bonebrake művésznéven szereplő dobost. Ez a kvartett hosszabb-rövidebb szünetekkel a mai napig aktív. Pályafutásuk során összesen 9 stúdióalbumot készítettek, az elsőt 1980-ban, az utolsót Smoke & Fiction címmel 2024-ben.

...

Zseniális kis anyag! Apró szépséghiba, hogy nem Rickie Lee Jones-nak kellett volna megcsinálnia, hanem egy ismertebb névnek, mint amilyen akkoriban Björk, vagy a Morcheeba volt, ebben az esetben teljes a világsiker. Az igazsághoz hozzátartozik (a szerző szubjektív igazságához), hogy sem Björk sem Skye nem lett volna képes úgy elénekelni ezeket a dalokat, ahogy Ricke tette. Annak ellenére, hogy soha nem nyilatkozott túl nagy lelkesedéssel erről az anyagról, - melyet nyilvánvalóan a mai napig mostohagyermekként kezel -, kétség nem fér hozzá, itt énekelt a legjobb formában.

...

Patrick Carmen Azzara, művésznevén Pat Martino 1944-ben született Philadelphiában, ahonnan 15 éves korában New Yorkba költözött, hogy gitárosként próbáljon szerencsét. Itt ismerkedett meg a Gibson cég híres hangszereinek nevét adó Les Paullal, akivel közösen zenéltek a Smalls Paradise nevű klubban. Amikor 1967 május elsején bevonult a New Jerseyben lévő Van Gelder Stúdióba, 23 éves volt. Ismeretlen a nagyközönség számára, újonc a lemezkészítés világában. A hatvanas évek végéhez közeledve az a fajta régivágású jazz, amit ő képviselt már sokat veszített a népszerűségéből. Mindezen hátráltató tényezők ellenére a bemutatkozás kitűnően sikerült!

...

A 2025-ös év utolsó posztja következik. Pörögjünk rá 2026-ra a svéd Face Down zenekarral. A bandától három lemezt ajánlok az érdeklődők figyelmébe a keményvonalas metal műfajából. Első hallásra a Stockholmban alakult együttes szimpla Machine Head kópiának tűnhet, különösen annak ismeretében, hogy Machine God néven alakultak annak idején. Csakhogy ez az év 1993 volt, míg a Machine Head korszakos Burn My Eyes albuma 1994-es. Talán a történetírók tévedtek? Nehéz elképzelni a Face Down zenéjét hallva, hogy amerikai kollégáikat megelőzve nyomatták volna a groove metalt ilyen meggyőző erővel, de mit tegyünk, mindenütt az olvasható, hogy az alakulás éve 1993.

...

A World War III nevű sztárgárdában nem akárkik zenéltek együtt a kilencvenes években. Bár a megalakulásnál még más volt a felállás, mire nagylemezhez értek Vinny Appice dobolt, Jimmy Bain basszusgitározott, Tracy G. gitározott a társulatban, melynek feje és dalszerzője a bámulatos nevű Mandy Lion volt. Megkapták a kellő hírverést és támogatást ehhez a lemezhez, mégsem jutottak vele sokra, azt kell mondjam, nem véletlenül.

...

Egy bikaerős hangzású, hard/blues rock társulat volt a Badlands , Jake E. Lee gitármester zenekara. A bandáról sokat lehetett olvasni annak idején a magyar Metal Hammerben, ennek ellenére itt nem tettek szert nagy népszerűségre, nem is jártak soha Magyarországon. ( Jake E. Lee későbbi együttesével, a Red Dragon Cartellel tette Budapesten tiszteletét 2014-ben ) Nekem sem kerültek a látóteremben a kilencvenes években, talán mert a blues alapú kemény zene nem vonzott annyira, mint a glam, vagy a thrash. Ez a lemezük így több évtizedes késéssel került az utamba, és kellemes meglepetés volt.

...

Zakk Wylde . A megtestesült ellentmondás. Közismerten legendás gitáros, a létező leghitelesebb rocker, tekintélyes karokkal, egyéni fazonnal, zseniális zenei érzékkel és ... kávéskanálnyi egyéniséggel. Nagyjából kétféle dalok írására képes: vagy Ozzy-t nyúlja eszetlenül és Sabbath-kópiákat gyárt, vagy grunge követőként az Alice In Chains nyomdokán halad már-már bosszantó kitartással. Leginkább e két világot ötvözi erősen megkérdőjelezhető minőségű albumain. De! Ami jó tőle, az tényleg jó. Nem annyira teljes albumokban kell gondolkodni, mert nála egyik sem közelíti meg azt a bizonyos kerek 10 pontot, egy-egy nótában viszont teljesen jól elkapja a fonalat. Érdemes időt szánni rá!

...

A Deep Purple kimagaslott a mezőnyből a hetvenes években, ezt el kell ismerni. Egyéni hangzásuk volt, briliáns gitárosuk, és Ian Gillan személyében egy jótorkú, karizmatikus énekesük. De számomra csak a kilencvenes években teljesedtek ki igazán. Ekkorra váltak igazán nagy formátumú zenekarrá. Ha választani kell az örökségükből, inkább nyúlok a kései lemezeikhez, mint a koraiakhoz. Ott volt például 1993-ban a The Battle Rages On – ez mekkora nagy zene még ma is! Megunhatatlan klasszikus.

...

Ronnie James DIo , vagy ahogy annak idején hívták Ronald Padavona életművének első nagylemeznyi anyaga volt az Elf zenekar bemutatkozó lemeze 1972-ben. Ezt bizonyára sokan tudják a rockzene kedvelői közül. Ami elgondolkodtató tény: Padavona 1942-ben született, tehát e lemez idején már 30 éves volt! Az első zenekarával felvett anyagai 1957-ből származnak, azaz 15 évesen már egy félig-meddig profi együttes tagja volt. Ehhez képest kicsit lassan haladt előre azon a bizonyos létrán.

...

A skót King Witch harmadik nagylemezéről már megemlékeztem korábban, mivel pont jókor találkoztam vele a nyár közepén, korábbi anyagaikra azonban egészen eddig nem kerestem rá. A napokban valamilyen zenekarról eszembe jutottak a skótok, és belefüleltem az első, illetve második kiadványukba is. Az első annyira nem ragadott meg, elég kásásan is szól, és kissé kapkodó a stílusa is, hanem a második, mely a Body of Light névre hallgat, áhh… ezt hallani kell, maga a varázslat.

...

Isten adta az argentinoknak Maradonát, a magyaroknak a kutyapöcse paprikát, a XXI. század utolsó rockereinek a Doom Chartsot. Ott legalább még dörrennek a gitárok, ráspolyosak az énekhangok, ott még van mit keresni a szemétdombon. A havi termelés jó részét minden további nélkül el lehet passzolni, de mindig akad egy-egy maradandó érték. Most novemberben mindjárt a második helyre ugrott a dán Bogwife friss lemeze, a From Ashes . Erről lesz most szó! Mocsári zúzda a legjobb fajtából!

...

Ha november, akkor doom, hiszen ha mostanában kitekintünk az ablakon, jó eséllyel szembe nézünk az enyészettel. Mi más lehetne a lassú elmúlás háttérzenéje, mint a klasszikus ízű doom metal? A szóban forgó albumot még októberben találtam, azóta amikor csak elővettem, mindig a gyermekkoromban jól ismert Tyrant zenekarra gondoltam lelki szemeimmel, ám rövid utánanézés után kiderült: az a bizonyos Tyrant német volt, Ulm városában alakult még 1981-ben. Ez a bizonyos Tyrant amerikai, Pasadenából származik, szintén a ’80-as évek szülötte.

...

A novemberi mocsokhoz, rothadáshoz, párás reggelekhez nem csak a doom metal illik, hanem a szakadt punk rock is. Mondhatni tökéletes napindító, különösen, ha valaki vezetni kénytelen, s órákig ül a dugóban. A szigetország egyik titokzatos underground formációja volt a Blackburn-székhelyű Potential Threat . Az a fajta banda, amelyik nem véletlenül nem került be a nemzetközi vérkeringésbe, sőt, a hazaiba sem. No videóklip, semmi cukormáz, semmi polírozás, szegecses-bőrdzsekis lázadók köpete egy tűzön edzett énekesnővel. Csemege a köbön!

...

A legújabb Novembers Doom  lemezanyag minden tekintetben méltó utódja elődeinek, annak a 11 albumnyi sötét hangulatú vajúdásnak, ami Paul Kuhr meglehetősen változékony összetételű gárdáját jellemzi. Megmaradt a gótikához való vonzódás, a gyomorból fakadó, elnyújtott farkasordítás, a szaggatott, komplex dobtémák alkalmazása, a death/thrash metal őrlés, újdonságként hathat azonban a gitárdallamok kidolgozottsága.

...

Ha november, akkor doom, és ha doom, akkor Novembers Doom . Annyiban sántít kicsit a ló, hogy inkább a death metal felől kell őket megközelíteni, de azért akadnak itt éjsötét doomba történő elhajlások is. Ez a lemez, amit most fogok ajánlani tőlük, talán a legkevésbé "epikus doomicus” próbálkozásuk, mégis az összes közül ez állta ki leginkább az idő próbáját. A többi ND korong nem igazán hagyott mély nyomokat bennem. Ha őszinte akarok lenni, ez sem kihagyhatatlan remekmű, ilyenkor novemberben valahogy rendre előkerül.

...

Amikor a Black Sabbath  - Cross Purposes című lemeze 1994-ben megjelent, a legkevésbé sem érdekelt. Nem mintha nem becsültem volna őket, csakhogy az idő már eljárt felettük, gondoltam huszonévesen, nem most fogják megváltani a világot… Ráadásul a sorban előtte adták ki a Tyr és Headless Cross albumokat, szintén Tony Martin énekessel, ezért úgy véltem, ezúttal már nem fognak maradandót alkotni vele, hiszen amit lehetett, kihozták belőle rég korábban. Hát kérem, ez súlyos tévedés volt!

...

Yusef Lateef több mint 100 albuma közül egy izgalmas fúziós kiadvány az 1969-es Detroit. A sokoldalú muzsikus ugyan nem Detroitban született, hanem Chattanoogában, de már 1925-től, azaz 5 éves korától ebben a városban élt, egészen New Yorkba költözéséig. Kötődése Detroithoz tehát érthető annak tükrében, hogy itt kezdett el ismerkedni a zenével, itt vásárolta első hangszereit, itt képezték első tanárai. A lemez játékideje épp csak meghaladja a 30 percet, ám mind a 8 felvétel olyan magas színvonalú, eredeti, sokszínű muzsikát tartalmaz, ami nem nevezhető sem átlagosnak, sem sablonosnak, legfőképpen nem unalmasnak.

...

A Motörhead zenekar 10. nagylemeze a keresztségben a March Ör Die címet kapta, és mivel nem tudott előre masírozni a rajongók népszerűségi listáján, gyönyörűen elbukott. És a helyzet az, hogy ez nem volt egy rossz album! Mi történt hát? Az, ami a zeneiparban tízévente egyszer ha megesik: egyetlen nóta elkaszálta az egész lemezt. Viszonylag nehéz egy ilyen ”bravúrt” véghezvinni, nekik sikerült. Illetve az őket akkoriban futtató WTG/Epic szakembereinek. Ez utóbbi kifejezést is illett volna idézőjelbe tennem…

...

Ha egy rockzenekar csupa hölgytagból áll, az mindig gyanús. Vajon valós együttzenélési szándék húzódik meg mögötte, vagy élelmes (és számító) zeneipari szakemberek, akik már előre dörzsölik a markukat a várható profit reményében? Négy csinos hölgy a lemezborítón, videóklipeken kétségkívül jól mutat, és mint a légypapír, vonzzák a férfi rajongókat, a tapasztalat mégis azt mutatja, hosszú távon nem fog működni a dolog. A hallgatókat csak ideig-óráig lehet becsapni a látvánnyal, zenélni is tudni kell. A szóban forgó svéd kvartett annak idején egyáltalán nem volt rossz, úgy tűnt beindul a szekerük, majd két lemez után teljesen eltűntek. Ez a kettő viszont rendben van, még ma is érdemes elővenni őket egy kicsit.

...

A Uriah Heep hatodik albuma 1973 szeptemberében jelent meg a szigetországban. Párizs közelében zajlottak a felvételek a Chateau d'Herouville stúdióban, a Bronze Records gondozása alatt. A nagylemezre végül 8 szerzemény került fel 37:23 percben. Ezt a játékidőt 1996-ban további három számmal, 2004-ben további hattal bővítették ki. Ezek a számok az eredeti lemezen hallhatók próbatermi, illetve koncertfelvételei. Maga a lemezanyag több szempontból is érdekes, nem tipikus (és mégis jellegzetes) Uriah Heep lemez.

...

Szintén death metal, szintén a 2025-ös év termése, és szintén a várakozásoknál valamivel halványabb teljesítmény a dán Baest negyedik albuma, az augusztusban megszületett Colossal . Ennek már a borítója is vicc kategóriába tartozik, az eddigi mutatós festményekhez képest valóságos ízlésficam, a tartalma pedig a klasszikus death metal helyett egyfajta death’n roll, vagyis death metal rock’n roll.

...

Még az év első negyedében, egészen pontosan március 14-én került ki az olasz Ade kezei közül a régóta várt ötödik nagylemez, a Supplicium . Úgy illik, hogy erről is megemlékezzek, ha már a római légió összes eddigi albumát méltattam e blogon. A késlekedés azonban máris árulkodó: nem lesz ez most egyértelműen hősi eposz. A kiadvány nagyvonalakban méltó utódja elődeinek, valami mégis hiányzik róla: az átütő erő.

...

Megjelent nemrégiben az új Testament is, de amíg a Biohazard elsőre elvarázsolt, addig a thrash titánjai hatodik nekifutásra sem hoztak hurrá hangulatba. Annyit el kell ismerni, igényes albumot raktak össze, amit mindig jó elővenni, azonban szinte lehetetlen egy az egyben végighallgatni. Ennek oka a hangulati ingadozás, vagyis a felvételek vegyes felvágott jellege. Van itt minden, mint a kínai piacon, egy kis ez is, egy kis az is.

...

A tegnapi napon, azaz 2025. október 17-én megjelent a Biohazard kilencedik sorlemeze. Nem kevesebb, mint 13 év szünet után került a boltokba, illetve a létező összes internetes platformra. Fogalmam sincs, miért kellett ennyi ideig várnunk a visszatérésre, hiszen eddig a leghosszabb pihenés a 2012-es Reborn és a Means To An End között volt, és az is csak 7 évet jelentett. Addig azért 2-3 évente pottyantottak egy-egy korongot, most azonban bő 10 év után zenél együtt a négy harcos veterán.

...

Az Antidote (Ellenméreg) nevű finn thrash metal formáció a nyolcvanas években alakult, de nagylemezhez csak 1992-ben jutott a német Shark Records jóvoltából. A bemutatkozó albumot még két másik követte, míg végül a zenekar mérsékelten sikeres pályafutás miatt feloszlott. A zenekari tagok később olyan bandákban folytatták, mint pl. Impaled Nazarene, Rottendawn, Thunderstone. A mai napig érdekes Antidote-anyagokat nézzük most meg közelebbről.

...

Néhány sorral szeretnék megemlékezni a spanyol Chococrispis teljesen elmeroggyant társulatáról. Tagjai Valenciában verődtek össze a kilencvenes években, ahol előbb néhány demó kazettát, majd két nagylemezt készítettek. A Love-Gastronomy 1996-ban, a Clorophile? 1999-ben látott napvilágot. Azért érdemes ezekről néhány szót ejteni, mert…

...

Az Erosion nevű német thrash banda 1987-ben alakult Hamburgban. Pályafutásuk alatt négy nagylemezt készítettek. Ezek közül most a legutolsó albumot, az 1995-ös Down… címűt ajánlom, mivel sok szempontból ez volt a zenekar legjobban sikerült kiadványa. Bár túl nagy elismerést nem aratott, az európai áttörés elmaradt, sőt nem sokkal ezt követően fel is oszlottak, mégis érdemes elővenni, mert kiváló, tartalmas anyag. Lényegesen értékesebb, mint sok náluk ismertebb német gárda agyondicsért korongja.

...

A borítón szereplő nevek mintegy előre sejtetik, milyen jellegű zenét hallhatunk ezen az 1956 decemberében rögzített anyagon, azonban annak minőségére nem lehetett akkoriban garancia sem Kenny Burrell , sem Donald Byrd , sem Jerome Richardson említése, hiszen ezek az ifjoncok még pályájuk elején jártak. Burrell, aki 1931-ben született, ekkor volt 25 éves (napjainkban a 94.-et ünnepelhette), míg Donald Byrd a 24-be lépett. Jerome Richardson ugyan tíz évvel idősebb volt náluk, csak 1954-ben költözött New Yorkba, ahol karrierje igazán beindult az ötvenes évek végén.

...

Egy lány a gitárral… Az amerikai Judy Roderick nevét valaha az akusztikus folk blues legjobbjai között emlegették, olyanok társaságában, mint Joan Baez, Joni Mitchell, vagy Vashti Bunyan. A korszak a hatvanas évek, a színhely pedig New York, ahonnan oly sok dalszerző/énekes indította pályáját. Itt készült Roderick bemutatkozó albuma is, az Ain’t Nothing But The Blues .

...

Néhány sort megér ez a lemezanyag is, mint egy viszonylag rövid életű glam metal formáció egyetlen megjelenése. Elsősorban azért érdekes, mert 1994-ben készült, egy olyan érában, ahol a hagyományos hard rock éppen gödörbe került, hiszen a rivaldafény jórészt a grunge zenekarokra esett. Akik mégis kitartottak, azoknak muszáj volt újításokkal próbálkozniuk, tágítani kellett a határokat, hogy valahogy mégis odafigyeljenek rájuk.

...

2023 májusában jelent meg Vinyl és CD formában is az egykori Ramones-dobos, Richie Ramone énekes-dalszerzőként jegyzett harmadik szólólemeze. A punk rock világában mozgó dobosok ritkán adnak ki hasonlót, már csak ezért is érdekes. Mint azt a második album kapcsán már e blogon kitárgyaltam, nem feltétlenül a gyilkos erejű rakétatámadások gyűjtőtárai ezek a kiadványok, ettől függetlenül komoly színvonalat képviselnek. Ha valaki automatikusan ”1-2-3… és támadás” jellegű, lökött kis rock’n roll nótákat várna tőle, akkor csalódna, ellenben a rugalmasabb punkok egészen biztosan a szívükbe zárják, mert az idén 68 esztendős figura nagyon érzi a rock lényegét. Nyers és szókimondó, sőt még humora is van.

...

Néhány évvel ezelőtt, 2020-ban készült el a londoni Die Ego bemutatkozó albuma, a Culto . Hozzám sajnos csak idén jutott el, valamikor még az év elején, és már akkor elhatároztam, hogy valamikor majd időt szánok az ajánlására. Nem szívesen írom le jellemzőként az ”old school thrash metal” megjelölést, mert attól tartok ettől a mai tizenévesek máris passzolják a bandát, azonban nem tehetek mást, alapjáraton ez bizony jóféle dallamos thrash. Talán az színezi a képet, ha hozzáteszem, nem kevés doom, black- és death metal hatással. Vagy ezek mind-mind idejét múlt műfajok?

...

Két figyelemre érdemes blues lemez ugyanabból az évből, 1968-ból. A főszereplő nem más, mint James Cotton , aki bármilyen furcsa, de saját születési nevét használta pályafutása alatt. James Henry Cotton 1935-ben született a Mississippi államban lévő Tunicában. Az ötvenes évek elején szállt be szájharmonikásként Howling Wolf kísérőbandájába.  1955-ban Muddy Waters hívta Chicagoba, ahol 10 éven át volt meghatározó ember. 1965-ben hozta létre saját zenekarát, melyben énekelt és szájharmonikázott. Első lemezük 1967-ben készült, nem sokkal a szóban forgók előtt.

...

Azok közé tartozom, akik a  Love/Hate bármelyik albumát végig tudják hallgatni. A bemutatkozó Blackout In The Red Room a legjobbkor talált meg 1990-ben, és a mai napig kiállta az idő próbáját. (Lásd az erről szóló kritikát.) A Wasted In America már közel sem jelenti ugyanazt a zseniális kombinációt, ezzel együtt jó kis anyagnak gondolom, majd ezt követően jött négy nem igazán kimagasló, mondjuk így, félgőzzel rotyogó anyag tőlük. Mint említettem, le tudom ezeket pörgetni, mert mindegyiken akadnak szebb pillanatok, ennek ellenére az idén kiadott albumért nem dobogott nagyon a szívem. Baljós érzetek lógtak a levegőben…

...

Amikor JJ Cale , születési nevén John Weldon Cale (1938-2013) fogta magát és 1970 szeptemberében elkezdte felvenni első nagylemezének dalait, már annyi minden történt vele, amennyi rendes körülmények között a legtöbb hozzá hasonló előadóval a lemezkiadás után szokott történni. Vagy még akkor sem. Ismerünk olyan muzsikusokat, akiknek csak a sokadik album után sikerült némi ismeretségre, anyagi bázisra, kisebb-nagyobb elismerésre szert tenniük, és szép számmal akadnak olyanok is, akiknek soha nem jött össze semmi. Ez itt egy rendhagyó történet, érdemes elolvasni.

...

A mai napon a Lid zenekar első és egyetlen  In The Mushroom című lemezével foglalkozunk. Így többes számban, mert a cikk elején megidézek két korábbi zenerajongót, akik az interneten ismertetőt írtak róla. Az első véleményező 1999-ben, két évvel a megjelenés után így fogalmazott a kiadvánnyal kapcsolatban:

...

A The Wraith nevű, Los Angelesben működő dark rock csapat 2019-es bemutatkozó albumát néhány bekezdéssel és 7.5 ponttal elintéztem annak idején. Kapott tőlem a brigád abban a néhány sorban hideget-meleget, azaz jót és rosszat egyaránt. Elismertem a hangszerelési képességüket és a hangzást is dicsértem, azonban többszöri meghallgatásra már nem méltattam őket. Ehhez képest csattanós választ adtak, mert a második albumra hihetetlenül összekapták magukat minden téren. Most már igazán oda kell figyelni rájuk!

...

Néhány évet visszaugrok az időben, hogy a Christian Death mindmáig legutolsó lemezéről írjak néhány sort. A zenekar történetével most érintőlegesen sem szeretnék foglalkozni – akit érdekel ez a szappanopera mértékű regényes életút, az interneten bőven talál hozzá anyagot. A Los Angelesben 1979 óta működő bandának a Bandcamp szerint ez volt a 17. stúdiólemeze, azonban ezt számos rajongó és szakíró is vitatja. Viták forrása lehet a formáció, több okból is. Bár a név Keresztény Halál, náluk a zenekari ideológiától a kereszténység távol áll. Ugyan nem death metal, vagy black metal a műfaj, mégis kell hozzájuk bizonyos rugalmasság.

...

Egy nagyon érdekes lemezanyag még 1994-ből. A Savatage zenekar énekese, Jon Oliva és gitárosa Chris Caffery hozta létre ezt a rövid életű formációt a Streets című Savatage album megjelenése után. Mint ismeretes, ezt követően Zachary Stevens váltotta Olivát a mikrofonnál a Savatage soraiban. A viszonylagos alkotási csendet kihasználva született meg a Doctor Butcher , ami végül nem forrta ki magát zenekarrá. Bár egy második album előkészületeiről lehetett olvasni, ebből végül egy demó lett, hivatalos nagylemez nem.

...

Történetünk rövid, akár egy punk rock album. Ezek a kaliforniai srácok kétségkívül kaphattak volna nagyobb szeletet is a képzeletbeli tortából. Abból, amiből az Offspring, a NOFX, vagy a Rancid bőven kivette a részét. A banda persze nem adta fel, a mai napig aktívak, csak hát ez már amolyan… utórezgés. Hozzá kell tenni, még akár guríthatnak is egy életképes lemezanyagot, hiszen jóval fiatalabbak, mint fent nevezett kortársaik. Amikor annak idején a Deviates elstartolt a Los Angeles-i garázssorból, még mindössze 15-16 éves kölykök voltak.

...

A kilencvenes években számtalan A-betűs thrash metal kompánia munkái közül válogathattunk. Akik gondolkodás nélkül azonnal beugranak: Accuser, Assassin, Anthrax, Annihilator, Artillery… és volt a lista közepén egy olyan név is, hogy Anacrusis . Róluk azonban a nevükön kívül semmit nem tudtam, tehát bajban lettem volna, ha egy műveltségi vetélkedőn akár csak a nemzetiségüket kell megtippelni. A csapat Manic Impressions című albumát is úgy hallgattam meg, hogy nem néztem utána, kik is alkották ezt a zenekart. Lássuk, mit is tartogat a lemezanyag!

...

A 2025-ös év zenei terméséből minden szempontból figyelemre méltó Rita Donte második albuma, a Ritual . A Soulfly vagy a Testament hasonló című dolgozatait ugyan nem nyomja le, vannak maradandó értékei. A mai rohanó, kissé zaklatott világban nem rossz az, ha kicsit el tudunk lazulni a latin zene hullámzó ringásában. Rendhagyó felfogású szerzői lemezt kínál az Ansonia Records, mégpedig kubai koktél formájában. Az énekesnő jelenleg Mexikóban él, ám Kubában született és nevelkedett. Ennek állít emléket a Ritual 11 nótája.

...

Az Afro-Harping kiemelt helyen áll  Dorothy Ashby diszkográfiájában. Számos szakíró és jazzrajongó szerint korának egyik legjobb lemeze készült el 1968 februárjában. A kiadó ezúttal a Cadet Records volt Chicagoban. Ez a lemezkiadó 1955-ben alakult Argo néven, nem sokkal Dorothy Ashby bemutatkozó albuma előtt. A hárfás a hatvanas évekre már kisebb nevet szerzett magának, ugyanakkor fő tevékenysége elsősorban az Ashby Players (of Detroit) elnevezésű színitársulat irányítása volt.

...

A mai napig kevesen választják maguknak hangszerükül a hárfát a klasszikus zene berkein kívül. Akik mégis megteszik, általában a kelta népzene világában találnak maguknak helyet, esetleg valamilyen ezoterikus-new age kiadóval állnak üzleti kapcsolatban. Hárfával jazzt játszani oly kevesen próbálkoztak, hogy a műfaj leghíresebb képviselőit öt ujjunkon meg tudjuk számolni. Az első fecske volt ezek között a próbálkozók között Dorothy Jeanne Thompson, azaz férjes nevén Dorothy Ashby (1932-1986).

...

30 éves zenei pályával a háta mögött működik Marylandben a Pale Divine zenekar. Egy klasszikus heavy metal gyökerekből táplálkozó stoner doom formáció. Az alapító tagok kedvencei között éppúgy jelen volt az Iron Maiden, a Judas Priest és a Black Sabbath, mint a Saint Vitus, vagy a Pentagram. Amikor első demó kazettájukat elkészítették, azon egy Pentagram felvétel is szerepelt, mégpedig a Twenty Buck Spin . A bemutatkozás eljutott Conan Hultgrenhez, a Game Two Records főnökéhez, aki több rockmagazinban is publikált. Neki köszönhetően sikerült felvenni a Thunder Perfect Mind című első albumot 2001-ben.

...

A nyolcvanas évek végére az amerikai ”nagy négyes” mintájára Kanadában is kialakult a helyi thrash metal zenekarok leginkább elismert négyes fogata. Ebbe a kanadai nagy négyesbe tartozott a Voivod, a Razor, az Annihilator és a Sacrifice. Európában elsősorban az első három szerzett magának hírnevet, a Sacrifice neve csak a műfaj elkötelezett rajongói számára jelentett valamit. Ugyan a banda első két lemezét a Roadrunner Records terjesztette Európában, a zenekar csak az újjáalakulás után, 2011-ben lépett fel Amerikán kívül, előbb Németországban, majd Japánban. A továbbiakban a Sacrifice eddig megjelent hat lemeze kerül terítékre.

...

Vadóc nőszemélyekkel felálló rockbandák szerencsére ezerszám akadnak szerte a világban, és mint a farmernadrág, soha nem kopnak ki a divatból. Azonban ezeknek a története rendre azonos: két-három lemez után eltűnnek. A fehér hollónál is ritkábbak napjainkban azok a formációk, melyek túlélik a vízválasztó harmadik albumot, már ha odáig eljutnak egyáltalán. A magam részéről nem gondoltam volna, hogy az amerikai  Electric Citizen még visszatér. Harmadik lemezük, a Helltown még 2018-ban jött ki, azóta csend vette körül őket. Most azonban elkészült az egyszerűen csak EC4 címre keresztelt anyag. Csalódás kizárva!

...

A kanadai Sarkasm már a kilencvenes években ifjonti hévvel tolta a dallamos death metalt, ám annak idején csak demókig jutottak, illetve néhány válogatáskazettán szerepeltek. Azonban valami nem hagyta nyugton az évek során idősödő tagokat, a XXI. század beköszöntével többször is összeálltak egy-egy koncert erejéig, míg végül 2023-ban készítettek egy visszatérő lemezt As Empires Decay címmel. Ezt követte két kislemez, majd 2025 februárjában a Carnival Of Atrocities . Egy ízig-vérig old school death/thrash csemege, pengés kis gitártémákkal telepakolva.

...

Két lépéssel a föld felett lebegek a legújabb stoner/doom termeléstől! Ahhoz képest, milyen halvány volt a felhozatal az év első felében, júniusban sorra jöttek ki a jobbnál jobb albumok, hihetetlen! Nem tudom, mi történt, valahogy minden "éles" banda a nyárra időzítette a megjelenést. Itt van például a dán Fusskalt nevű zenekar második albuma a Faceless Man . Óriási lemez, sokat fog még pörögni nálam.

...

A skót King Witch idén már tízéves múltra tekinthet vissza, ami azt igazolja, hogy az underground szcénában ha nehezen is, lehet még érvényesülni. Ha azt vesszük alapul, hogy legújabb lemezük még csak a harmadik a sorban, beláthatjuk, bizony rögös ez az út. Bevallom én sem hallottam róluk korábban, holott valóságos gyűjtője vagyok a rockboszorkányos előadóknak. (Lásd legutóbb a Witchrot lemezkritikát) Friss lemezük még nincs egy hónapos, június 27-én került fel az internetre.

...

A Kanadából származó Witchrot bemutatkozó lemezéről 2021-ben még a Rozsdagyár blogon írtam. Akkori véleményem nagy vonalakban illik az idén megjelent anyagukra is. Nem éppen kiemelkedő, de nem lehet csak úgy elmenni mellette. Semmiképpen nem átlagos, főleg nem sematikus doom metal, szerkezetileg nem is igazán metal, inkább egyfajta súlyos, sokfelé gomolygó rockzene. Lea Reto énekesnő alapozza meg ennek a bandának a sajátos, bizarr hangulatát a maga kissé zizzent stílusával, a gitáros Peter Turik pedig adagolja hozzá a háttérben a szép motívumokat.

...

Teljesen véletlenül megint egy német kisvárosi zenekar lemezéről lesz szó. Már csak azért is, hogy legyen egy kis viszonyítási alapunk, mit is jelent az, hogy kisváros? Az Organic Destruction nevű formáció bázisa Hachenburg település, a maga hatezres lakosságával tényleg nem lehet egy virágzó metal központ. Bár ki tudja? Mindenesetre ez a csapat már a második nagylemezét hozta össze a 2023-as Return Of The Roo óta. Akkor még négyesben muzsikáltak, azóta a tagság három főre fogyatkozott.

...

Jellegzetes kisvárosi rockzenekar adta ki nemrégiben első stúdióalbumát Németországból, közelebbről Rosenheim városából. Négy fiatal srác, akik sok szempontból követendő minták lehetnek a magyar amatőrök számára is. Tulajdonképpen a semmiből építkezve, lépésről lépésre hoztak össze egy nemzetközi szinten is figyelemre méltó hangzóanyagot. Mielőtt erről többet mondanék, néhány szót a városról: Rosenheim 60 ezres település München és Salzburg között. Mindkét nagyvárostól legalább egy órás autóútra található, így hát a koncertezés alapból nem olyan egyszerű számukra, mint mondjuk egy berlini, vagy hamburgi bandának, amelyik helyben válogathat a klubok között.

...

Kathryn Marie McDonald (1948-2012) a washingtoni Anacortesben született. Korán kezdett énekelni, 12 éves korában lépett fel először Seattle környékén. Kezdetben olyan helyi zenekarokkal lépett fel, mint a Bellingham Accents (1963–1965), a The Checkers (1964–1965), a The Unusuals (1965–1967) és a Fat Jack (1966–1968). 17 éves volt, amikor a Babe, It's Me  című daluk Bellingham egyik rádióállomásának, a KPUG-nak az 1. helyére ért fel. Nem sokkal később a The Unusuals kiadta második kislemezét, a Summer is Over címmel.

...

Barbara Robison születési neve Barbara Jeane Moyer volt, és csak a Clear Light nevű zenekar vezetőjével, Robbie Robison nal kötött házassága után használta férje nevét, ráadásul legismertebb zenekarában mint "Sandi Peanut Butter" szerepelt. 1945-ben született Las Vegasban, és 1988-ban hunyt el Montana államban. A Los Angelesben alakult The Peanut Butter Conspiracy énekeseként három nagylemezen hallható: The Peanut Butter Conspiracy is Spreading 1967, The Great Conspiracy 1967, és For Children Of All Ages 1969.

...

Lydia Pense San Franciscoban született 1947. december 14-én, idén lesz 78 éves. Akkortájt tett szert komolyabb hírnévre, amikor 1968-ban Janis Joplin beajánlotta őt Bill Grahamnak, aki egy fúvósokkal megalapozott funky blues zenekart szeretett volna leszerződtetni, a Chicago Transit Authority, Blood Sweat & Tears mintájára. Ez az együttes volt a Cold Blood . (ugyanekkor startolt a szintén hasonló stílusban játszó Tower of Power is)

...

Lynn Carey  énekesnő 1946-ban született Los Angelesben. Apja, Macdonald Carey ismert színésznek számított, bár többnyire sorozatokban foglalkoztatták. (kivétel: Hitchcock – A gyanú árnyékában – Jack Graham nyomozó) Nem véletlen tehát, hogy a fiatal lány már tizenévesen kamerák előtt szerepelt, több TV-produkcióban is lehetőséget kapott, mint színész. A zenei világ 1969-ben ismerhette meg a nevét, amikor a C.K. Strong nevű formáció tagja lett, s velük felvette a zenekar első és egyetlen nagylemezét.

...

A rockzenekarok élén álló énekesnők ősidőktől fogva számíthattak a férfi hallgatóság figyelmére és elismerésére, ennek ellenére szép számmal akadnak köztük olyanok, akikről ma már alig tudunk bármit is. Az ilyen ”elfeledett pacsirtákról” szól ez a sorozat, melynek első részében Tracy Nelson a főszereplő. A hölgy 1944. december 27-én született Madison városában, tehát napjainkban 80 esztendős. Ő a rhythm blues/country blues/soul jazz műfajaiban tevékenykedett leginkább, pályafutásának zenitjén pedig a Mother Earth nevű blues rock együttes énekesnője volt.

...

Van ez a lemez a skót Gun zenekartól, ami annak idején egészen jól futott Európában. Az államokban és Ázsiában valószínűleg kevesebben ismerték, itt viszont hónapokig pörgött róla a vezető sláger, amely - ki ne tudná, a Cameo – Word Up nótájának feldolgozása. Kis túlzással fél Európa erre ugrált a rockdiszkókban a kilencvenes évek elején. A legtöbb zenerajongó számára azonban a Gun maradt egyslágeres banda, holott a Swagger nótái között akadt még jónéhány olyan dal, amely egy látványos videóklippel megtámogatva sikeresen ostromolta volna a slágerlistákat.

...

A glam metal színes műfajába 1987-ben még nem sok ismert név tartozott, ezek nagy többsége is az Egyesült Államokból, általában Los Angelesből érkezett. Világhírnévre tett szert a Mötley Crüe, a Poison, a Ratt, ők lemezek millióit adták el, míg Európában alig akadtak egyáltalán olyanok, akik beálltak volna a sor végére, mint sikerre éhes ifjú titánok. Egy ilyen rendhagyó társaság volt Walesben, Cardiff városában a Tigertailz . Őket nem érdekelte, hogy Hollywood messze van, sőt London sincs túl közel, megkísérelték a lehetetlent: hazájukból indulva dobni valami emlékezeteset. Ez a dobás volt akkoriban a Young And Crazy című album, egykori lemezgyűjteményem egyik féltve őrzött darabja.

...

Az Earth Crisis bő 15 éven át jól ismert underground hardcore bandának számított az USA államaiban, elsősorban New Yorkban. A kilencvenes évektől a kétezer-tízes évek elejéig tartott ki lendületük. Első lemezük 1995-ös, az utolsó 2014-es. Egykor ők számítottak a Chicago-i illetőségű Victory kiadó legnagyobb bandájának, bár ez az együttműködés a 2001-es Last Of The Sane lemezzel megszűnt. (Azóta a kezdetben hardcore/punk beállítottságú kiadó is profilt váltott) A zenekar tagjai elsősorban azzal váltak népszerűvé, hogy teljes mellszélességgel kiálltak a környezetvédelem mellett (lásd a nevüket), valamint vegán straight edge filozófiát követtek.

...