Akira Takasaki 1961-ben született Osakában, és 1981-ben alapította meg a legendás Loudness zenekart, akik az elsők között játszottak heavy metalt Japánban. Már a megalakulás évében elkészült bemutatkozó nagylemezük, melyet a nemzetközi piacon is jegyzett sikeres folytatások követtek. A gitáros azonban nem elégedett meg ezekkel, 1982-től szólólemezeket is megjelentetett. Az instrumentális gitárzene kedvelői számára érdekes élmény lehet mindegyik korong. A lemezek persze akkor jók, ha ezeken nem kizárólag a gitár dominál, ezért külön bónuszpont jár Akirának a basszusgitár és a dob alapos kihasználása miatt. A dobritmusok sok sűrű aprítással, tempóváltással ellenpontozzák a szárnyaló szólókat, de a basszus-kilengések is ...

A filmes Coppolák névrokona bizarr hajkoronával a fején, vörösre húzott ajkakkal, elképzelhetetlen cuccokban nyomatta a maga nagyszájú dumáját New Yorkból, Brooklynból, a fekete közösség kellős közepéről, és volt benne valami szokatlan, megmagyarázhatatlan őserő, amitől pulzált az egész jelenség. Összetevői: Egy kölyökkutya, egy örökmozgó, egy harsány fókalány, egy forradalmár költő, egy trágár nyuszi, egy futkározó teknősbéka a Föld nevű fura bolygón. Mindez együtt egy olyan énekes/dalszerzőt jelentett, akire érdemes volt odafigyelni. Akkor is ha susogott, morgott, énekelt, dúdolt, rappelt, verselt, vagy egyszerűen fütyült az egész világra.

...

A kétezres évek elején hosszú ideig alig lehetett látni-hallani valamit a beat nemzedék örökségéből, az akusztikus gitáros előadók, és a köréjük szerveződött zenekarok mintha eltűntek volna, s vagy csak a régi nagyok, (Dylan, Baez, Waits, Cohen) koncerteztek töretlen lelkesedéssel, vagy a tökéletes elszigeteltségben élő utolsó mohikánok jelentkeztek egy-egy albummal (Gillian Welch, Indigo Girls), aztán egyszer csak jött egy nagyon érdekes és váratlan fordulat, mondhatni robbanásszerűen megnőtt a dalszerző/énekesek, s zenekarok száma. Sorra lepték el a világhálót az Egyesült Államok legkülönbözőbb pontjairól érkezett „békeharcosok”. Mondhatni egy szolíd kis neo-folk-rock forradalom tört ki 2010 végére.  Néhány név a ...

Ezt az 1985-ben született, katalán származású nagylányt nem lehet nem szeretni, legfeljebb a szeretet mértéke lehet egyénenként eltérő. Dél-Amerikai népdalok jazzbe hajló átiratait adja elő, két fő hangszere, a tangóharmonika, és a zongora segítségével. A változatosság kedvéért vannak olyan szerzeményei is, melyekben egyik sem szerepel, csupán a hangja ragyog felénk, szájtáti népekre, akik Chilével kapcsolatban annyit tudunk  merre van, és mi a fővárosa. Pascuala ha úgy tetszik vidéki lány, hiszen bár Gironában született Valparaisoban él, nagyjából országa középpontjában. Arca és megjelenése szinte sugározza magából a természet szeretetét és frissességét, s ez nemkülönben igaz a zenéjére is, mely játékos, vidám, ...

Fred Katz (1909-2013) a Chico Hamilton kvintett csellistájaként vált ismerté, amikor az amerikai dobos létrehozta legendás hírű, formabontó zenekarát Los Angelesben. Ebben az 1955-ben alakult formációban kettejükön kívül Buddy Collette szerepelt fuvolán, Jim Hall gitározott és Jim Aton bőgőzött. Chico ekkor már pár lépéssel a divat előtt járt, tudatosan próbálta tágítani a jazz határait, furcsa ritmusképleteket játszott, különös hangszíneket produkált a dobon, a megszólalást egyre inkább a kamarazene irányába vitte el. Miután szüksége volt többek között egy csellista szerepeltetésére, itt léphetett színre Fred Katz.

...

Ataraxia , azaz lelki nyugalom, ami 1985 óta, azaz 36 éve fémjelzi a Modenából származó együttes ténykedését, és ez már csak azért is elismerésre méltó teljesítmény, mert az első lemez, az 1990-es Prophetia óta a tagok nem cserélődtek közben. Legfeljebb érlelődtek kicsit. Az első anyagok még kazettán jelentek meg a kilencvenes évek elején, ezeken a minimális zenei körítés (kitartott szintetizátor hangok, monoton dobgép) mellett a mély regiszterekben kalandozgató énekhang, Francesca Nicoli elképesztően erős orgánuma uralkodik. A rájuk oly jellemző középkori hangulat már ekkor, azaz a kezdetektől érvényesült, csak a hangszerek használatában nem mutatkozott meg igazán. A hallgatóság nagy része azt az Ataraxiát ismeri/kedveli, ...

Hihetetlen, de egyenesen a szibériai pusztáról érkezett a zenei világba Vladiswar Nadishana , aki gyakorlatilag mindenen zenél, a teáskannától a furulyán át a különböző népi hangszerekig. Túl sokat nem árul el magáról a honlapján, de Szentpéterváron tanult és jelenleg Berlinben él, már amikor nem saját triójával koncertezik. Egészen könnyed, lebegős, kissé elvont zenét tolnak, a Codona után szabadon, bár itt náluk kicsit oldottabb hangulat uralkodik a koncerteken. A körítésből, vagyis a színpadi megjelenésből kiderül, hogy Wlad szigorúan ragaszkodik a hagyományokhoz, és fontosnak tartja a keleti népzenei gyökereket, ugyanakkor a modern hatásoktól sem idegenkedik.

...

Nem szokványos a dupla album szerkezete: Három hagyományosnak nevezhető nóta után a banda élő fellépéseiből kapunk ízelítőt. Az első három dal sem egységes, az Ain’t Wasting Time No More egy southern ballada, slide gitárral és zongorával a Lynyrd Skynyrd stílusában, majd egy fájdalmas gitárjajongással felvezetett, orgonaszólóra kihegyezett instrumentális tétel jön ( Les Bres ), amit a Melissa akusztikus gitáros country rock felvétele követ. Ezután lépünk be igazából a szentélybe, ahol az Allman-testvérek megmutatták milyen is az élő jammelés. A legenda szerint képesek voltak egész éjjel improvizálni, míg rájuk nem virradt.

...

1989 december 14-17 között vette fel Horace Tapscott zongorista ezt műsorát, Los Angelesben, a Catarina bár ban, ennek hallható néhány darabja a másfél órás kiadványon. Bár élő felvételekről van szó, ez a kis létszámú közönség tapsait és ovációját leszámítva nem igazán érezhető. John Carter klarinétos itt vendégszereplő volt, nem minden számban hallható, ám amikor igen, az maga a gyönyörűség. Ritkán hallani klarinétot így szólni. Kicsit hasonlít Paul McCandless oboajátékához, de annál nyersebb, és keményebb, néha szaxofon jajongását hozza, annyira harsány. Kihegyezett, ám érzelemgazdag szólóin túl kísérőjátéka is ötletgazdag. Rá lehet kattanni rendesen a tónusára.

...

Minimalista hangszerelésben készült remek lemez. A hölgyet többnyire akusztikus gitár kíséri, némi ritmikai segítséggel, szellemkölyökként kísértő harmonikával, ez minden. A hangszerek oly szerényen, udvariasan vannak jelen, hogy szinte észrevétlenek. A hang uralkodik, a kedves, tiszta, életvidám, elbájoló énekhang, amihez foghatót nem tudnék mondani, pedig sok előadót hallottam már. Azt nem állítanám, hogy íme itt a világ legjobb énekesnője, de hangjának zamata utolérhetetlen. A zömmel 3-4 perces dalok Violeta Parra munkásságának állítanak emléket. Ezek közül mind hosszúságában (14:22), mind hangulatában kiemelkedik az El Gavilán , ami egy komolyabb hangvételű ballada, doromb és gitár mellett csapong és gyönyörködtet a ...

Ha az Iron Butterfly nem oszlik fel, feltehetően soha nem ismeri meg a világ a Captain Beyond hangfestészetét. A gitáros, Larry "Rhino" Reinhardt , és a basszusgitáros Lee Dorman alakították a zenekart, miután kiváltak a Butterflyból. Közös erőfeszítéssel olyan zenei elegyet kívántak létrehozni, mely szakít a szokásos sémákkal, komoly erőfeszítést igényel a hallgatótól, mint befogadótól és a zenésztől, mint előadótól. Ez csak részben valósult meg: túlságosan progresszívnek nem nevezhetnénk ezeket a pörgős rock tételeket, de ami a dobolást illeti, abban valóban szenzációs teljesítményt mutatott fel Bobby Caldwell , aki korábban Johnny Winter blues zenekarában működött.

...

Lianne La Havas 1989-ben született Londonban, görög apától és jamaikai anyától, afroamerikai soul/pop zenét játszik, s az élő koncertjei fényévekkel jobbak, mint a kifejezetten lágyra kevert bemutatkozó lemeze, amely az Is Your Love Big Enough? címet viseli. A hölgynek akkora hangja van, amekkorát ritkán hallani, kár hogy ritkán engedi ki. Óriási énekes, született őstehetség, saját dalait adja elő egy különleges elektromos gitárral nyakában, lazán, egyszerűen, szépen.

...

1972-ben Milánóban alakult a csapat, melynek a Maioli házaspár, Walter és Laura jelentette a központi magvát. Az Aktuala alapítói hippi kommunában éltek, úgy gyűjtötték a korhű tradícionális hangszereket, mint az illusztris arcokat maguk körül. Ezek közül egy kis indiai, bizonyos Trilok Gurtu jóval később aztán meglehetős hírnévre tett szert, itt azonban még annak örült, hogy életében először, az Aktuala bemutatkozó lemezén szerepelhetett. Ragyogóan tablázott már akkor is, és mivel a társai sem voltak kezdők, hihetetlen lemezeket hoztak össze.

...

Hogy mi az athéni Nightstalker lényege? Lassú őrlődés és dallamos középtempó között egyensúlyoznak, miközben egy mélyre hangolt, rendkívül fülbarát, kellemes gitártónus kíséri Argy jellegzetes énekét. Aztán megröffen kicsit a cucc, beindulnak, majd megint visszaváltanak, ismét hoznak egy kis zúzást, megint visszavesznek, megint robotolnak. Így variálják a témákat, megmaradva mindvégig az ízlésesség határain belül. Eközben szabadon kalandozgat a basszusgitár, és telepakolja a maga őrületesen laza futamaival a rendelkezésre álló keretet. Igazi nagy mester Andreas Lagios , érdemes a hangszínszabályozón felnyomni a basszust csutkára és elmerülni a vastag húrok keltette hullámzó mocsárban.

...

A Swansea-székhelyű Prosperina még 2012-ben készítette el bemutatkozó anyagát Faith In Sleep címmel, ezt követte a Harness-Minus 2014-ben és most itt a harmadik nagylemez, mely a Flag címet viseli. Nem rossz egyáltalán ez a kissé zaklatott lelkivilágú rockzene, elsősorban a Therapy? emlékét idézi még a Screamager korszakából: harapós gitárok, keményen megpadlózott dobhangzás, ráspolyosra edzett, kiabálós ének. A fő különbség, hogy az írek sokkal energikusabbak, dühösebbek, kiábrándultabbak voltak, mint a Prosperina. A velsziek kissé nyugodtabban nyomják a karcos témákat, bár nekik is van néhány bombasztikus patronjuk (Nekem a Boot jött be a legjobban) a nóták tempója inkább a közepeshez húz, a gitárhangzás, valamint a ...

Napra pontosan 2012. március 23-án, 22 óra 17 perckor fedeztem fel a Perota Chingó zenekart. Azt láttam, itt még inkább együtt zenélő fiatalokról van szó, mint fellépő együttesről. S valóban, bár voltak már koncertjeik, hiányzott belőlük a rövid idő alatt nagy karriert befutni kívánó előadók mohósága. Nem volt még videóklipjük, nem volt lemezük sem. Dalaikat élőben, és a You Tube-on keresztül közvetítették, videókamerás felvételek segítségével. Működött egy puritán Facebook oldaluk is, spanyol nyelven. Azt gyanítottam, hogy argentinok, de ez nem volt egyértelmű, mert Uruguay és Chile is felbukkant náluk fellépési helyszínként.

...

Az ég, azaz a CéU , Brazíliában, Sao Paolo városában nyílt meg. Tulajdonképpen egy szólóprojectről van szó, mely Maria do Céu Whitaker Poça dalai köré szerveződött. Az 1980-as születésű Maria anyanyelvén, azaz portugálul énekel, s természetesen valahol mélyen a szamba forrásából táplálkoznak dalai, mégsem nevezhetjük azokat szimpla tánczenének. A műfaji meghatározás nem könnyű feladatát el is hagynám. Kacskaringós, ravasz szerzeményei nem elsőre hatnak, dallamosak ugyan, de hiányzik belőlük a slágeresség. Idő kell, amíg a bőr alá másznak, akkor azonban örökre bevésődnek. Az ismert brazil előadók dalai sokkal egyszerűbbek, könnyedebbek ezeknél a számoknál, tehát a hagyományos akusztikus gitáros vonalat felejtsük el, ...

A tenorszaxofon mélysége sokak szívét meglágyította már, azonban a metróalagút közeli rezgéseket csak a bariton tudja. Állítólag a fúvós hangszerek királynője ott lakik ebben a csőben. Aki bírja a gyomorban rezgő brummogtatást, annak Dana Colley munkáira érdemes rákeresni. A fúvós 1961. október 17-én született Portlandben. A fickó basszusklarinéton, baritonszaxofonon és tenoron is játszik. Rendhagyó eset. Nem szólózik, nem játszik jazzt, nem érdekli a fúziós zene, sem az instrumentális muzsika, kizárólag énekesekkel felálló bandákat kísér. Egyik állandó harcostársa volt a 46 évesen elhunyt Mark Sandman . Mark kultikus figurája volt az amerikai underground színtérnek.

...

Most pedig szembe megyek önmagammal, mert egy nem igazán eredeti bandát fogok méltatni. Bármennyire is furcsa, valamennyire tetszik ez a Widowspeak nevű formáció New Yorkból. Teljesen véletlenül éppen Brooklyn a szűkebb hazájuk, mint a hozzájuk hasonló Elysian Fields zenekarnak, bár szerintem Santa Monicában is jártak már, ahol a hozzájuk szintén hasonló Mazzy Star működik. Vannak ilyen véletlen egybeesések, ez ellen mit is lehet tenni? Ez a suttogós-fátyolos női énekkel elővezetett akusztikus-popzene mindig le tud venni a lábamról. Az mondjuk tény, hogy az Elysian Fields a mércét itt oly magasra tette, ami más földi halandók számára nehezen elérhető, ez a banda legalább ezt a mércét karcolgatja, és ennyi éppen elég. Az ott fent ...

Az ilyen lemez a gyűjtők féltett kincse. Akit az első szám nem vesz le a lábáról, ne is próbálkozzon tovább Freddie Hubbard zenéjével, mert ennél sokkal jobbat később sem alkotott. Zongora-dob kettőse indítja a témát, jön a penge trombita, és nagyon, de nagyon ott van az a szaxofon-trombita páros szóló a végén.  A második tétel ( The Return Of The Prodigal Sun ) kezdete és lüktetése brazil szamba, egészen pontosan Mas Que Nada , egy ének nélküli, fúvósokra kihegyezett verzióban.  Nem rossz, van benne dög, itt még tetszik a hangszerelés is,  ami egyébként ezen a lemezen a 3. számtól sajnos egyre kevésbé élvezhető. Egyre lágyabb lesz a tónus, jönnek a vonósok a melodramatikus háttérsusogással és sokat rontanak a műélvezeten. ...

2018 június 29-én került hivatalosan a boltokba a Los Angelesből származó ska-punk csapat harmadik korongja. Kicsit féltem, hogy élelmes producerek erősen meglágyítják majd a zenéjüket, mondván a rádióban ez így szokás, de aztán kijött a She’s Kerosene videó, ami a lemez legjobb dalát hozta el, és már csak az volt a kérdés, milyen lesz a többi?  Másodjára a Fight Like A Titleholder klipje érkezett, ezzel pedig lehervasztották a mosolyt az arcomról, mert ez bizony gyengébb nóta. Van ilyen, nincs ezzel gond, az AC-DC sem minden számával hasított, de azért máris óvatosságra intett a várakozást illetően. Amikorra aztán már minden szám teljes egészben elérhető lett, akkor fújtam csak ki a levegőt: úgy gondolom nem tudtak nagyot ...

A magyar és általában a Portugálián kívüli zenehallgató a fado műfajával valószínűleg Wim Wenders Lisszaboni történet című filmjével találkozott, ha találkozott. A Madredeus által énekelt fado azonban nem tükrözi híven ennek a sajátos lisszaboni zenei kifejezésmódnak a gazdagságát. A hosszan kitartott, lebegő énekhangra épülő dalok nem mindegyike lassú és ünnepélyes, sok közöttük a vidám, ropogós hangvételű talpalávaló, ahogy azt ezen a korai vinyl nagylemezen is hallhatjuk.  Amália Rodrigues , a fado királynője 1920-ban született Lisszabonban (és itt is hunyt el 1999-ben) ezen a kiadványon saját fenségterületein túlra merészkedett, amikor flamenco szerzeményeket is felvett a repertoárba.

...

Klasszikus cséphadarás elképesztő zenei megoldásokkal. A tempó veszett nyargalás, a dobolás mennydörgés szerű dübörgés, a gitárosokról pedig csak felsőfokban lehet beszélni. A maga korában valamiért elsikkadt a lemez a többi között, nem tudom pontosan mi lehetett ennek az oka, mert a zene legalább olyan jó, mint amilyen az öböl-környéki másodvonal volt (Death Angel, Testament, Mordred). Sőt! Ez a lemez az akkori Testamentet egyértelműen lekörözi.

...

Képtelenség megfejteni miképp kaphatott egy ennyire értékes zenei anyag ilyen pocsék borítót! Ezzel gyakorlatilag ki is nyírták. Elvették a legminimálisabb esélyét annak, hogy valaki szembetalálkozzon vele. Ez a rózsaszín, nevetségesen gagyi grafika észrevehetetlen, nem hívja fel magára a figyelmet, éppen ellenkezőleg, inkább taszító. Az is csodával határos, hogy én esélyt adtam neki. Pedig mekkora muzsika van mögötte! Te jó ég!

...

Ez egy Magyarországon méltatlanul ismeretlen norvég zenekar Haugesundból. Nemrégiben jelent meg a harmadik nagylemezük, talán a legjobban sikerült az összes közül. Dallamos énekkel vezetett, fülnek kellemes, barátságos tónusú rockzene, talán a leginkább a Dio-féle Black Sabbath juthat eszünkbe róluk, vagy a Uriah Heep . Tehát ősi alapokon zakatoló, üdítő hatású billentyűfutamokkal támogatott, epikus dallamvezetésű muzsika. Nagyszerűen hallani a basszusgitár minden rezdülését, és azt is öröm megtapasztalni, mennyire jól bánik adottságaival az énekes.

Félreértések elkerülése végett: Espen Andersen nem viszi fel a hangokat és nem sikongat, mégis érezhetően sokat tanult a hetvenes évek kiemelkedő énekeseitől. Említésre ...

A lexikonok szerint a Wigwam volt az első finn zenekar, melynek a nagylemeze az Egyesült Államokban kiadásra került. Ez a kitüntető cím nem olyan fontos, a lényeg, hogy a nagy létszámú progresszív rock gárda tökéletesen reagálta le korának zenei áramlatait, és egy változatos, balladisztikus hangvételű bemutatkozó albumot tett le az asztalra. A hangszeres szólók nem nevezhetők sem zseniálisnak, sem túl technikásnak, kellemesnek viszont igen - ami azt illeti nem is vitték túlzásba ezeket – inkább a meglepő tempó- és hangulatváltások miatt érdekes a zene. Sok szálon futó kompozícióik ügyesen játszanak a dinamika fokozásával, a kisebb-nagyobb szünetek beiktatásával, miközben a dalok musical-szerű összetétele színházi ...

Az önmagukról kitalált történet szerint a svéd Korpilombolo településről származnak, azonban az 529 fős falu nem tekinti hőseinek őket. Valószínűleg ez csak lelki rokonság lehet a vudu vallás mellett sokáig kitartó helyi lakosokkal. A vudu, avagy voodoo imádatához jól illik a kecske, mint áldozati állat, innen jön tehát a GOAT  név.  Zeneileg ott kering bennük sok érdekes szál: Fela Kuti , és az afro-beat, Ginger Baker és az Air Force , valamint a George Clinton vezette Funkadelic .  Ahhoz, hogy a Requiem igazán beinduljon előbb el kell viselni egy kis Varttina féle kántálást, meg egy halványabb Los Andinos paródiát, de a zavaros, erősen eklektikus zenei katyvaszból úgy 20 perc után váratlanul előmászik a hetvenes évek szelleme, ...

Freddie Hubbard is egy olyan név a zenei világban, ami sokak számára csak egy név, vagy még annyi sem.  A legtöbb internetes írás a haláláról szól, amely 2008-ban következett be. Erről számos hazai oldal, többek között még a Blikk is beszámolt, azonban a zenéjéről, a lemezeiről nem írt senki. Miközben 1960-tól 2008-ig több mint 40 önálló lemeze került kiadásra! Azon lemezek száma, melyeken vendégként közreműködött még ennél is több. Olyan hírességek lemezén fújta a rezet, mint Ornette Coleman, Art Blakey, John Coltrane, Eric Dophy, Dexter Gordon, Herbie Hancock , hogy csak a legnagyobbakat említsem. Akinek van a jazz hőskorából kedvence, szinte biztosan hallotta már játékát, mert alig van valaki, ki ne zenélt volna vele. ...

Lököttebbek mint a Madness , karcosabbak mint a Clash , vidámabbak mint a Specials , és mindenkit félbeszakítanak, mert ők a Félbeszakítók, azaz a The Interrupters . Kétségtelenül napjaink egyik leghíresebb bulibandája a napfényes Kaliforniából.  Tim Armstrong szárnyai alól repült ki a szóban forgó négyes, bár az alapításnál, 2011-ben még nem volt jelen a pókhálófejű szakállas, de a 2014-es első albumnál már ő bábáskodott, mint ahogy itt is. Nem is szól rosszul az anyag!

...

A kör bezárult, a kérdőjelek kiegyenesedtek, megérkeztünk. Köszönjük az Elektra Entertainment eddigi közreműködését, mostantól jöjjön a kiadói függetlenség, a szabad kéz ideje. A Natalie Merchant alapította Myth America égisze alatt végbemehet az igazi változás. A XXI. század elején egy albumra való örökzöldet kaptunk az előadótól, aki saját dalok helyett elfeledett népdalokra, és jórészt ismeretlen folk-rock szerzeményekre szabott új köntöst.  A Diver Boy című dal átdolgozásában a basszus, a hegedű, a gitár egymás utáni belépése, a minimális, néhány hangból előhívott zenei atmoszféra; a borongós, mély énekhang harmóniája a hangszerekkel hátborzongató gyönyörforrást hoz létre. Ez muzsika elkap, megforgat, ...

Egy pillantás a borítóra, az almafák alatt ülő énekesnő mintha már nem is ugyanaz lenne, aki korábban az MTV slágerlistáit ostromolta. És nem is az! Figyelem, annál a Natalie Merchant -nél, aki korábban az amerikai pop-kultúra szerves része volt, megjelennek a keleti zene dallamai! Megjelennek a népi gyökerek!  A nyitó szám a This House Is On Fire arab motívumokat tartalmaz, a hegedű, a bendzsó, a reggae alapú gitár eklektikája zord, baljós hangulatot hoz létre. Az ének pedig elsöprő erejű!

...

Az album címadó dala újra és újra, a legkülönbözőbb élethelyzetekben bújik elő belőlem. Egyszer például a Duna partján sétáltam, gőzölgött a víz, kacsák csapkodták ütemesen a vizet, a szemükbe néztem, és odaénekeltem a képükbe, hogy Ofélia az úr jegyese volt, egy novícius karmelita, s a nővérek cellájában hallgatta, amint a kolostor harangja zúg menyegzőjén. Határozottan emlékszem, hogy a kacsák ezt megértették.  Egyházi énekek ünnepélyességét hordozza e dal. Költői sorainak értelmét nem bogozom, pont attól szép, hogy kissé megfejthetetlen számomra. A dallama magával ragad, szívből jövően szomorú, mégis nyugalommal átitatott.

...

A zseniális zürichi trió negyedik, általános vélemény szerint legjobb albuma. Minden idők egyik legtechnikásabb, legkomplexebb dalgyűjteménye, mely az iszonyatos hangszeres teljesítmények ellenére még mindig dallamos rocklemeze. Rock vagy metal? Nehéz egyértelműen behatárolni, az összes műfaji kategória közül a legtalálóbb a progresszív rock elnevezés, de gyakran avantgarde metalnak is definiálják.

...

Aki még soha nem hallotta őt, annak feltehetően egy idős cigányasszony fájdalmas jajongásai jutnak eszébe a Delta blues korszakos alakjáról. Nehemiah Curtis, azaz Skip James affektáló, feminin hanghordozása remekül egészítette ki díszítésekben gazdag ötujjas gitárjátékát. Az akusztikus blues legendás alakja 1902-ben született Bentoniában. Innen a Bentonia-iskola elnevezés, melyet az ő játékstílusát követőkre használ az utókor. Az 1931-es felvételeken kizárólag egy akusztikus gitár hallható, valamint a már említett, védjeggyé vált énekhang.

...

Az 1991-es Symbol Of Salvation óta talán ez a legjobb albuma a csapatnak, vagy legalábbis a legjobban megszólaló albumuk, ami egy metal bandánál nagyon fontos szempont. Ez a lemez is az énekes teljesítményétől fényes igazán, mert Bush úr, aki nem azonos a széles néprétegek által jól ismert Bush úrral, teljesítménye miatt kiérdemelhetné a focista Ronaldo becenevét, azaz a Fenomeno- t. Ehhez elsősorban adottság kell, megfelelő hangszín, és némi kakaó a hangszálakra.

...

Ebben az öttagú bandában általában hárman énekelnek. Azonban soha nem együtt, hanem megosztva egymás között a dalokat. Amíg egyikük vezeti a dallamot, a másik dúdol és fordítva. Pedig a három hang együtt óriási zengedezést alkothatna, akár vetekedhetnének is, erről a lehetőségről lemondanak. Bonnie Paine énekesnő különleges jelenség. Björk és Natalie Merchant kereszteződése, mind külsőre, mind megszólalásra. Leginkább egy kötöttsapka árus juthat eszünkbe róla, a Blaha Lujza térről. Teste előtt általában egy szép darab mosódeszkát markolász, azon kocorássza a ritmust. És hogy mi van ez alatt a mosódeszka alatt?

...

A gitáros ugyan nem tud gitározni, viszont nagy Madness és The Clash fanatikus, ez is valami. A The Skints hangzásában keveredik a lájtosabb brit punk vonal, a ska, a dub, a reggae, a hip-hop, és a rock. Sajnos az élő hangzást ők sem erőltetik, de legalább szeretnek akusztikusban fellépni. Mindegyik tag szépen énekel, a kiscsaj még cuki is. Főleg sapkában. Készítettek néhány látványos videót, a zenei felvételeken átrágták magukat százszor, és az eredmény őket igazolta, hiszen a zenekar komoly turnékat játszott végig világszerte.

...

A torontói Wilderness of Manitoba , röviden WOM tagjai ugyan nem karácsonyi dalokat játszanak, mégis olyanok, mintha náluk minden nap karácsony lenne. Főként az első két lemezük idején voltak nagyon békés, boldog, és áldott állapotban, 2009-től egészen 2012-ig. Ekkor Simon és Garfunkel stílusában énekeltek, akusztikus gitárral, bendzsóval, hegedűvel felfegyverkezve.

...

Lipcsétől északra,  Hohenthurm településen 1966. május 11-én született Christiane Hebold , azaz Bobolina , röviden Bobo. Az ifjú hölgy már 13 évesen egy lányzenekar élén énekelt, majd 1990-ben a  Bobo In White Wooden Houses frontembere lett. Az együttes első lemeze 1992-ben jelent meg. Nagy feltűnést keltettek, mint a zenetévékben felbukkanó első komolyabb keletnémet alternatív banda. Az előadó első szólólemeze ugyan 2004-ben készült, de csak 2007-ben jelent meg nagyobb kiadónál. Ez volt a Lieder Von Liebe Und Tod . A német nyelven énekelt, letisztult, ünnepélyes hatású verseket zongora kíséri, a szólóhangszerek szerepét játszó fúvósok is visszafogottak.

...

Alice Coltrane harmadik szólóalbuma. Ezen a korongon az összes felvételt a művésznő jegyzi, ami szép teljesítmény. A nyitó, közel 14 perces címadó szám ugyan erős Sun Ra uánérzés, de a korszak két legnagyobb szaxofonosa fújdogál itten: Joe Henderson és Pharoah Sanders ! Nagyon jókat tülkölnek, még éppen a befogadhatóság határán belül, könnyedén és felszabadultan.

...

Ha már világzene, akkor legyen igényes! A sok bóvli között a hozzá hasonló éjfekete színfoltok szentjánosbogárként  ragyognak. Ezzel azt akarom mondani, hogy Fatoumata Diawara egy biolumineszcens élőlény, ami mégis csak kisebb fajta tudományos szenzáció. Vagyis az lenne, ha igazolni tudnám. Mert némelyek nem érik be a ránézés eszközével, mindenféle publikációkat kívánnak, így hát a Nobel díj alighanem most elmarad.

...

Azt hittem Gillian Welch lesz az utolsó akusztikus gitárral kiálló, félszeg country hős, így aztán jól meglepődtem Sera felbukkanásán. Már 2006-ban megjelent első lemeze, mely a szimpla Sera Cahoone címet viseli. Tegyük gyorsan hozzá, ekkor az 1975-ös születésű hölgy már 31 éves volt, szóval rendhagyó esetről beszélünk, már csak élemedett kora miatt is. Aztán itt van a származás. Ha nem is a „szénbányász lánya”, de majdnem, a mindentudó Wikipédia szerint atyja dinamitpatron-kereskedő volt a Colorado hegységben… Vékonyka alkat, erős hang, szép, tiszta intonáció, mellőzi a szokásos country nyekergést, magabiztosan, bátran süvölt, mint egy süvöltő.

...

Sonny Sharrock annyira megelőzte a korát, hogy kérdéses, eljön-e valaha az a kor, melyben szobrot állítanak nagyságának. Alulértékelt mester, kevesek vallják legendás zseninek, mivel kevesen ismerik. Talán azért van ez, mert nem akarta, hogy sokan ismerjék. Nem ez érdekelte. Ő még komolyan vette a zenét, minden más a háttérbe szorult. Ha a jelenleg elérhető zeneszámainak kommentjei között böngészünk, azért találunk bőven elismerő jelzőket, ami arra utal, így is sikerült eljutnia az értő fülekhez. Az már más kérdés, hogy szerzeményeinek látogatottsága messze elmarad azok valódi értékétől. De nézzük meg, miket írtak felvételei alá az angolul kommentelők:

...

Ana Tijoux és Pascuala Ilabaca utáni felfedezésem Chiléből, a jelenleg New Yorkban élő, Santiago De Chilében született, 1988-as évjáratú Melissa Aldana . Évek óta jelen van a jazz világában, hiszen első lemeze 2010-ben jelent meg Free Fall címmel. Melissának már a nagyapja is jazz szaxofonos volt, mint ahogy édesapja is ugyanezt a hangszert választotta, így hát minden adott volt ahhoz, hogy a lányból is jegyzett muzsikus legyen. Az is lett, mégpedig igen korán, csakhogy a Theolinius Monk Intézetben. S hogy ezzel mi a baj?

...

1984 egyértelműen a diszkózene és a szintetizátor-varázslók éve volt, már ami a slágerlistákat illeti. A szigetországban kicsit másképp volt ez, mert ott már jelen volt a U2 , a Police , és erősen mozgolódtak a darkok, akik a gótikus zenei világot keverték a new wave fazonnal és a punk nyegleségével. Az egyik ilyen első fecske volt Anne-Marie Hurst , az Elements énekesnője, aki 1982-ben Stan Greenwood gitárossal megalapította a Skelatal Family nevű bandát Keighleyben, ami Bradfordtól északra van Angliában. 

...

A Bitches Brew hangjait hallva mindig olyan érzésem van, hogy egyszer egy szép napon lejöttek  hozzánk a földönkívüliek és megmutatták nekünk embereknek, mi a zene... Ez egyáltalán nem jazz, bármit is mondanak a kritikusok, inkább monoton lüktetésű sötét rockzene, amire gyönyörű szólókat tolnak a fúvósok. És persze a gitárosok sem maradnak alul, ott volt John McLaughlin és Sonny Sharrock , a doboknál Billy Cobham és Jack DeJohnette , a bőgőnél Dave Holland , a basszusnál Michael Henderson … Egytől-egyig elképesztőek!

...

A cseh (morva) folk metal zenekar negyedik albuma, mely hazájában Andel-díjjal kitüntetett lemez lett. (Ez Grammy-díj ottani megfelelője) Miután a nagy létszámú csapat mindegyik lemeze egy kicsit más, fontos kiemelni, mennyire kiemelkedik az anyag még a zenekar történetében is, mennyire eltér korábbi munkáiktól. Nem beszélve a kortársakról. A futószalagon gyártott metal produkciók között szinte alig akadt ilyen.

...

Ha csak a muzsikusok felállását és a hangszerek felsorolását nézzük, már akkor kiderül, ez egy formabontó együttes. Hárfa és zongora, na meg trombita mellé fuvola... Ha adnak teret egymásnak, akkor ezt nem lehet elrontani. És persze hogy adnak! A mellékelt zenei videóban a főszerepet játszó trombitás türelmesen vár, mint egy kisiskolás a csokiautomatánál, hogy aztán végre kikapja a legnagyobb szeletet a masinából! A Manchesterben működő kompánia főnöke nagyon tud, ez tény.

...

A Wandula egy nagy ország egészen kicsi zenekara, mégis érdemes odafigyelni rá, hiszen az egész brazil zenei színtér érdekes és izgalmas. A felületes popzene mögött, a másod-, harmadvonalban értékes formációk tevékenykednek szorgosan, mint fakéreg alatti hangyák. A Wandula nem igazán illik egy skatulyába sem, bár jól körülírható, mégis egészen egyéni ízű muzsikát játszik. Mernek egyszerűek lenni. Már-már primitíven egyszerűek, mégis jók. A csapat motorja a svájci énekesnő, akinek ritka szép, magas hangja van, és ügyesen harmonikázik. A dalokat is ő jegyzi, sokoldalúságát mutatja, hogy francia, német, angol és portugál nyelven egyaránt alkot.

...

Calexico városa Mexikó-USA határvidékén fekszik, ezért a városról elnevezett arizóniai banda mindkét nyelven jegyzett felvételeket, sőt, bizonyos számokban, mint amilyen egyik kedvencem a Roka (Dance La Muerte) két nyelven is megszólalnak. Tudni kell továbbá, hogy a Calexico nem kifejezett koncertbanda. Több felvételüket láttam már, és azt kell mondjam, a lemezeik jobbak. Enne egyik oka, hogy élőben nem támogatják őket a jótorkú háttérénekesnők, akik jelentősen megdobják az összhatást. A másik ok maga a stílus, ez a kissé mélabús-melankolikus hangulat, ami nem igazán fesztiválokra való.

...

Végy egy amerikai származású francia énekesnőt, egy svájci gitárost, egy vietnámi gitárost, egy francia dobost, nevezd el mindegyiküket Moriarty -nak, az Úton című regény hőse alapján, majd a frappáns név alatt dobd be őket a mélyvízbe, had ússzanak, ha tudnak.  Ha nem is kavarnak nagy hullámokat, szépen evickélnek előre hőseink az Epitaph című lemezükkel, ami az előzőek egyenes ágú folytatása.

...

Összesen ketten készítették el ezt a Morcheeba -ízű albumot, aztán úgy eltűntek a ködben, mint a szürke szamár. Bár a hölgynek van némi utóélete, honlapja, facebook oldala, jelenleg bérénekesként lép fel egy brightoni bárban. Ez semmiképp nem megvetendő, de a világhírnévtől messze van.  Holott amit itt letettek az asztalra, abban bőven volt potenciál. Nagyjából egy Massive Attack szintű társulatot ki lehetett volna belőlük hozni, kis szerencsével.  Úgy tűnik, ez elkerülte őket.

...

Itt van ez a két csajszi, jó formában, komoly hangadottságokkal, és kivételes zenei érzékkel, valahol Amerikában, leginkább New Orleans környékén, és úgy néz ki jól csinálják, amit csinálnak. A fazonra, a megszólalásra, a hangulatkeltésre gyönyörűen rágyúrtak, kiérlelt, mondhatni tökéletes a produkció. Van íze, van zamata a dalaiknak, csak annyi a bökkenő, hogy ezeket a dalokat mások jóval előttük megírták, és elő is adták, a maguk szerényebb módján.

...

Az ír kvartett hagyományos, kelta gyökerű folk zenét játszik, minden modern elem nélkül, akusztikus hangszerelésben. Leginkább a Pentangle juthat eszünkbe róluk, illetve dubliniak lévén a Dubliners . Nem találtak fel tehát semmi újat, ellenkezőleg, fogják a régit, le sem porolják, hanem úgy, ahogy van előadják. A kortárs színtéren ez több mint nemes cselekedet, hiszen a tradíciók lassan feledésbe merülnek, a szokások átíródnak… 

...

A Québec-ből induló avantgarde jazz zenekarnak ez a harmadik nagylemeze. Az első volt a Recording a Tape… 2003-ban, ezt követte az As Seen Through Windows 2009-ben, és hosszú szünet után itt a legújabb album. Leheletfinomra csiszolt, könnyed szerkezetű, mégis összetett muzsika, amit meglepő fordulatok tesznek különlegessé. Szélsőségektől mentes, nyugalmat és harmóniát árasztó diszharmonikus zene.

...

A strici urak és a hozzájuk tartozó hölgyek funky zenét tolnak, a Kool and The Gang nyomdokain haladva, a táncparkett ördögeinek megbabonázása céljából. Tisztességes hangszereken előadva kifejezetten pozitív élmény a befogadásuk. A nagylemezt elég lágyra keverték, de az akusztikus fellépéseiket, pl.a  Jam  In The Van produkcióban készült videóikat meg lehet nézni.

...

A Dixie Goat nevű trió tagjai Santiago De Chile házai között koptatják a betont, és szemmel láthatóan Black Sabbath rajongók. Két albumot készítettek napjainkig, ezt és a 2020-as "There's No Light..." címűt.  Ebben a műfajban, a fent említett nagy elődök, vagy példaképek lemezeinél jobban szólnak, dalaik pedig… bocsássa meg nekem a világ, jobbnak tűnnek!  Igen, erősen Sabbath és C.O.C ízű az anyag, de be kell látni a következőket: Ozzy és Nikk összevetésében az utóbbi a jobb! A hangzás pedig vaddisznó.

...

Ki gondolta volna, hogy Lemmy énekelni is tudott!  Mármint úgy rendesen. Az is meglepő, hogy nem mindig volt Lemmy . Szülei válása után anyja összeállt egy George Willis nevű futballistával, és kezdetben az ő nevét használta. Ezen a néven szerepelt a maláj származású brit bevándorló, Sam Gopal bandájának első lemezén. Pszichedelikus rockzenét játszottak, ami a korszak egyik legdivatosabb műfaja volt. És hogy a szakma nagyjai  színvonalához képest milyen volt ez a lemez? Piszok jó! Zene, dallam, hangszerelés, minden elsőrangú! Miközben Lemmy utólagos visszaemlékezése szerint a számokat egyetlen este alatt írta! Jól hallhatóan hatott rá a Doors , a Cream , és a Kinks , valamint a Beatles .

...

Kihívóan elegáns, rendkívül precíz, ugyanakkor érzelmekkel telített, intellektuális kaland. Ebben Donald Byrd trombitájának legalább akkora része van, mint Gordon szaxofonjának, sőt! Tíz emberből kilenc inkább mondaná a trombitást fő előadónak, mint sideman- nek, de mondjuk az mindenképpen igazságosabb lett volna, ha a kiadvány Gordon - Byrd kettős albumaként kerül piacra. Négy hosszú kompozíció található a lemezen, mindegyik a fúvósokra van kihegyezve. 

...

A francia The Sunvizors énekesnője tökéletes Tracy Chapman reinkarnáció, ezért meglepő, hogy a banda bemutatkozó lemezén nem egy akusztikus gitárral felfegyverkezve hirdeti az igét, hanem egy modern reggae csapat élén nyomul teljes mellszélességgel. Franciás angolsággal sercegi a hangokat, és arról énekel, hogy a zene a fegyvere a világ bombái ellen, ez pedig akkor is szép, ha kicsit megmosolyogtató.

...

Buenos Airesben alakult ez a népes társaságot magába foglaló cumbia zenekar. A cumbia egy kolumbiai eredetű latin tánc, ami több dél-amerikai országban meghonosodott, így Argentínában is népszerű. Gyakran az utcán, tereken gyűlnek össze az emberek cumbiát táncolni. Érdekesség, hogy hagyomány szerint a nő és a férfi nem érhetnek egymáshoz, mint a kígyók nászidőben, úgy mozogják körül egymást.

...

Saját dalokat írnak, nyegle hanghordozással énekelnek, és egy hangyafaroknyit  provokálnak. Mint amikor egy vadnyugati ivóban vihar előtti csend van, és a zenekar ezt kihasználva rázendít. Az összhatásukat szeretem, azt, hogy mosolyognak, hogy emberiek, hogy nem adják elő a nagymenőt.  Szerzeményeik se nem túl erősek, se nem túl gyengék. Tulajdonképpen nem azonnal ragadnak meg a fülben, nem mindig késztetnek éneklésre, fütyülésre, mégis, jó egy kicsit hallgatni tőlük ezt-azt. Van sok jó minőségű élő videójuk a neten, azok közül érdemes válogatni.

...

Nagyon keveset lehet tudni a svéd Asteroid zenekarról. Nevüket feltehetően a Kyuss – Asteroid című száma alapján választották. A zenei meghatározás stoner rock, vagy fuzz rock, vagy space rock, vagy valami ilyesmi.    A Pink Floyd lebegős témáit keverik a Black Sabbath zúzásával. Vélhetően Örebro városának  néhány fanatikus zenerajongóján kívül kevesen hallgatják a kultikus Asteroid albumokat, pedig lenne mit kagylózni azokon.   A rocktörténelembe eddig három dalgyűjteménnyel tették le névjegyüket, úgy mint Asteroid I (2007), Asteroid II (2010) és Asteroid III (2016).   

...

A Los Angeles-i születésű Patricia Anne Rainone a Sisters of Mercy után a Gun Club és Damned zenekarokban tevékenykedett, ez utóbbival a mai napig jó kapcsolatot ápol, mivel Dave Vanian énekes felesége. Szólólemeze rövid, de velős. Nincs kiemelkedő száma, viszont rossz sincs. Gyorsan elröppen az a fél óra, amit a borongós szerzemények kitöltenek. Pengeéles gitárok, kitűnő ének, sokkal rockosabb hangzás, mint a Sisters-ben volt, és külön kiemelném a brutális basszust, mert azt tényleg hallani kell. 

...

Skandináv gyökerű "pagan folk” kiadvány. Akusztikus hangszerelésű darabok, minimális énekfoszlányokkal, a szerzemények nagy részében semmilyen ének nincs. A lassú, elmerengős témáknak nem erőssége a változatosság, azonban kellemesen pihentető hatással vannak a zenehallgatóra. A furulya domináns jelenléte érzékelhető a lemezen, ez hosszú távon (olyan félóra után) egyhangúsághoz vezet. Kizárólag kézi dobokat és ütőhangszereket alkalmaztak, ez is elősegíti a zene folyékony áramlását. Kicsit több énekkel maradandóbb érték lehetett volna a nagylemez.  6/10

Kiadó: Auroch Audio prod.    Ország: Hollandia      Tagok: Chloé Bakker  - kelta triplett hárfa   Pan Bartkowiak - davul és ütőhangszerek    Koen van Egmond - ...

A csaj úgy énekel, mint a legnagyobbak. Profi, egyedi a hangszíne, ráadásul különlegesek a témái is. Ilyen tisztán, hosszan kitartott hangokkal ma már alig próbálkozik valaki. Nehéz dolog, technikai értelemben is, no meg a rádiók hallgatóságának befogadóképességét figyelembe véve is. De ő fütyül erre és mennyire igaza van! Rachel Davies mellesleg a banda basszusgitárosa, miután mindössze hárman alkotják a zenekart, és a két srác gitározik, illetve dobol mellette.  Ezzel le is írtam a fő gyengeségüket, a trió felállást. 

...

Afrobeat Chiléből. A Fela Kuti féle afrikai hullámzás az alap, ebben nagyon jól tetten érhető az a sejtelmes, kissé fenyegető, kísérteties íz, amit már ő is kikevert magának a hetvenes években, csakhogy ott van a hamisítatlan latin vér is, amitől iszonyúan könnyed az egész.Tele van a zene elsőrangú szólókkal, és hát a dobos gyerek, az valami vaddisznó! A dob és a basszus a lelke ennek az egésznek, bele is adnak apait-anyait, öröm hallani a ritmusképleteket és a dörmögő kíséretet! A Newen família tagjai úgy működnek egy turnén, hogy amíg nincs fellépés, akkor zenélnek egyet az utcán, ebből összejön a levesre való. Amit a lányok maguk főznek meg, és hát világos, hogy nem full-extrás hotelekben vakargatják a hasukat, hanem ...

Az egri illetőségű AllSuckAll zenekar első és eddig egyetlen nagylemezén szereplő számok nagyon jók. Jókora űrt lehetnek képesek egymagukban betölteni, ugyanis pozitív töltetű, intelligensebb szövegvilágú, de kellően szigorú hangzású zene nemhogy itthon, de külföldön is kevés van. A dob precíz, ötletes, és brutálisan kemény. Egy rockbandában kb. így kell dobolni. A zenekar azonban főként az énekesről szól, Fonád Péter kivételes adottságú előadó, és kiváló szövegíró.

...

Egy rendhagyó összejövetel a hetvenes évekből. 1976 októberében a svájci Lausanneban ült össze Max Roach, Reggie Workman, Billy Harper és Cecil Bridgewater , hogy Jymie Merritt régi szerzeményét, a Nommo- t egy kicsit megvariálják.   A hangzóanyagot aztán két évig pihentették egy szalagon, míg végül 1978-ban piacra dobta egy japán kiadó, vinyl korong formájában.    Az eredeti Nommo 1965-ben született, Max Roach Drums Unlimited című lemezére írta a bőgős Jymie Merritt . 

...

Danay Suarez  egy női rapper, aki 1985-ben született Havannában, Kubában. Műfajilag mindenevő: rap, soul, jazz, hip-hop, és latin zene keveredik alkotásaiban a dallamos poppal. Hangszerelés tekintetében inkább a zenekari felálláshoz húz, mint a programozott zenéhez. Zongorát is előszeretettel alkalmaz. A hölgy merőben szokatlan jelenség. Nagy valószínűséggel ilyen rappert még nem hordott hátán a föld.

...

Észak-Írország nem a punk bandáiról híres, ha a Therapy -t leszámítjuk (akik nem voltak azok, de legalább volt bennük kakaó annak idején) akkor nem sok említésre méltó marad, talán csak a Stiff   Little Fingers  és a szóban forgó legenda, az 1977-ben Belfastban alapított The Outcasts . Az első lemezük a Self Conscious Over You 1979-ből. Nem túl kemény, ellenben fantáziadús zene. Dallamos, nyegle énekhang, két torzított gitár és egy szaxofon teszik érdekessé a hagyományosnak nevezhető felállást.

...

Slim Cessna ördögi köréhez tartozik az egész bagázs. Ő egy szakállas, szemüveges muki, kis kalapban, néha gitározik, néha énekel. Elsőszámú cimborája a kísérteties megjelenésű  Jay Munly , akivel nem szeretnél éjszaka egy sötét sikátorban összefutni. Hozzájuk csapódnak alkalmanként más-más arcok, és így olyan „együttesek” jönnek létre, mint The Denver Gentlemen, The Lee Lewis Harlots, The Lupercalians, The Blackstone Vally Sinners, Tarantella , stb...  Nem könnyű értelmezni, mi is ez? Komolyan lehet őket venni egyáltalán?  

...

Nadia Mladjao Comoro-szigeteken született édesapja a francia légierőnél szolgált, így került a család előbb a Marseille melletti Martigues városkába, (ahol Nadia megszületett), majd innen Párizsba. Heten voltak testvérek a Mladjaok, két fiú, öt lány, és a kedves apa mindegyiket katonai iskolába járatta. Nadia számára ez nem volt vonzó, ezért 18 évesen New Yorkba költözött, ahol 7 éven át modellkedett, mint Imany . (Eddie Murphy "Amerikába jöttem" c. filmjéből választotta a művésznevét)

...

1987-ben egy ilyen minialbumot megjelentetni nem lehetett semmi! Ausztráliában ekkortájt vezette a slágerlistákat Jason Donovan  és Kylie Minogue , hozzájuk is lehet mérni a kecskéket. Mondhatni erős a kontraszt. Akkoriban ez bőven túlmehetett a fogyaszthatóság határain. Nyúznak, zúznak, kalapálnak, hörögnek és erőlködnek itt, miközben szerencsére zenei dallamokat is hallunk, sőt ének és szöveg is van, ha nem is a megszokott módon. A tartalmi mondanivaló szoros összefüggésben áll a zenekar nevével, ami azt jelenti: Síkosított Kecske.

...

Natalie Magdalena Chilcote Ausztráliában, Byron Bayben született, és 2003-ban megalapította a Blue King Brown nevű zenekart, majd a következő évben társaival együtt   Melbourne be költözött, hogy minél nagyobb ismeretségre tegyen szert. Ez végül sikerült, hiszen 2006-ban megjelent a Blue King Brown első albuma Stand Up címmel. 

...

Azonnal elkap a szólista lehengerlő játékmodora, a szusszanásnyi szünetet nem hagyó, lendületes, izgalmas fuvolajáték, aztán jön a sok finomság, a ki-be mozgó cselló, a pihentető vibrafon, végül a szerény, szinte visszafogott gitár. A dobos az külön fejezet. Erősen kezdi, majd a harmadik perc körül már bőven nem azt hozza, ami addig volt, és hozzá a bőgő is kegyetlenül pengén nyomja, bár csak kísér, és mégis. A gitáros szintén zseniális ezekkel a hullámszerű beszállásokkal, aztán megint variál egyet a dobos, a sok belepörgetéssel, lábdobbal, hát hatalmas!

...

Minden művészeti ágban létezik az azonnal ható, könnyen befogadható, ám nem túl tartalmas alkotások szintje, és az úgynevezett rendhagyó esetek csoportja. Az utóbbiak megkedveléséhez idő és energia kell, ugyanakkor kétszer annyit adnak, s hatásuk gyakran egész életen át elkísér. Ilyen zenekar az Equinox is.

...

Ezt nehéz elhinni... Ez után a nokedli után néhány hónappal hősünk besétált társaival a stúdióba és felvette velük minden idők egyik legjobb lemezét? A rejtély kulcsa ez lehet: itt NEM volt jelen a Pink Floyd . A kísérőzenekart úgy hívták, hogy Unicorn , a lemezüket Gilmour papa producelte, így adta magát az együttműködés, mivel a gitáros éppen úgy érezte, ki kellene lépnie kicsit az anyazenekar árnyékából. Szerintem ma már megbánta.

...

Pittsburgh, Pennsylvania, 2013. Ne vigyorogj a csimpánzokon! Az énekes srác hangja a borzasztó és az elviselhetetlen között billeg, mégis érdekes a zene, mert full akusztikus a hangszerelés - ehhez képest ritka nyersen és pimaszul adják elő magukat.   Nem finomkodnak egy kávéskanálnyit sem.   Van egy határozottan erős vadnyugati hangulata a lemeznek, plusz nem riadnak vissza a meglepő ötletektől, pl. fűrész megszólaltatása.   A dalok is egész jók.   Kellett volna egy markánsabb énekes, aki erőteljesebben tolmácsolja a szerzeményeket, akkor talán nem oszlanak fel idejekorán.  Csorda-vokálokra kihegyezett kocsmanóták, túl sok elérzékenyülés nélkül.  Határozottan többre hivatott produkció.  8/10

Kiadó: Son Of Bitch     ...

"Nem lesz tél és nem lesz nyár, otthon a rendetlenség vár, jobbról-balról kupleráj, kérlek, élni hagyjál már"

Ugyan Szakácsi Gábor 1999-ben elhagyta Magyarországot, mégis évről-évre visszatér kísérteni egy-egy koncert, vagy lemezanyag formájában. Az egyik ilyen merénylete volt az amerikai kollégáival felvett javarészt magyar nyelvű album, a 36206 . Mit jelent a cím? Passz… Körülbelül ennyit adhattak el belőle? Na jó, ez túlzás. Pedig nagyon dallamos, minőségi punk rockot hallhatunk, egyáltalán nem tipikus, nem primitív, nem brutális – talán éppen ezért ismeretlen?

...

Két énekesnővel nem sok rockzenekar dicsekedhet! Igaz, túl sok különbség a két hangszín között nincsen, színpadon azonban hatásos lehet, amikor jobbról is, balról is feltűnik egy szemrevaló hippilány. A zene régi vágású rock, meglepően finom basszusmenetekkel, ízléses szólókkal, és a vokális megoldások is hibátlanok, fülnek tetszetősek. Ez már csak azért is nagy dolog, mert huszonéves fiatalokról van szó. Az elektromos orgonát is szépen alkalmazzák, manapság ez nem annyira megszokott.

...

Ez az ízléses lemezborító gyönyörű dallamos fémzenét rejteget magában, lényegesen értékesebbet annál, amit a cím vagy a grafika sugall. Tracy G. neve Ronnie James Dio néhány lemezéről és koncertjéről lehet ismerős, 1993-tól 1999-ig tartott közös együttműködésük. A mexikói származású gitáros 2008-ban készítette ezt a kiadványát. Nem túlságosan ismert lemezanyagról van szó. Annál inkább érdemes belehallgatni.

...

Ők voltak talán az első szigetországbeli glam punk zenekar, nem sokkal a Bowie-korszak után. Öltönyben, kifestve szerettek fellépni, és volt egy dögös külsejű női basszerük, Gaye Advert , aki nagy mértékben hozzájárult a sikereikhez. Ezzel együtt zenélni is tudtak, a bemutatkozó lemezük ma is hallgatható, tökéletesen visszaadja a kor hangulatát. Nem a legdurvább punk rock lemez, a stílusa viszont egyedi, van fazonja a számoknak, sok későbbi ismert banda merített belőlük.

...

Az éremnek mindig két oldala van, sőt, van egy harmadik is, az éle, csak erről sokan elfeledkeznek. 2004-ben nyomatni az alap grunge bandák gyökereiből fakadó gitárzenét gyökérségnek tűnik, mert minek is gyalázzuk a régi hősök emlékét?    De talán pont ez volt a poén benne, hogy újra feltalálták a letargiát, ezt a bármikor előkaparható gumicsontot, nem tudom.   Jason Newsted alapította eme bandát, majd jókor ki is szállt belőle, mert csontig égette volna magát velük.  

...

Tulajdonképpen azt kapjuk, ami a borítón van, csak a grafikához képest eltérő arányban.  Legalább akkorának kellene lenniük a kis kütyüknek, mint a vadvirágoknak.   Ez egy chill out módban elkövetett, természetes hangzású, könnyed hip-hop lemez Chichagoból, a szokásos melldöngetés helyett hipnotikus szövegmondással.  A zenét rengeteg hangfoszlány színesíti, némelyik betét akár jazz is lehetne, ha csak az alapot nézem.   Előfordul fuvola, szitár, zongora, trombita, szaxofon, stb.   Fantáziadús, intelligens album, az egyetlen hibája, hogy nagyon rövid, mindössze 25 perc. Itt meg lehet hallgatni az egészet. A tartalmat olyan 8-asra értékelem.

Kiadó: Group Bracil   Ország: USA   Tagok: Robert Krums - programozás, producer      ...

Összesen tíz tagot számlál a finn progresszív rock zenekar. Van köztük Mikko, Niina, Joni, és Samuli, a teljes gárda egyenkénti megnevezésétől most eltekintenék. Aki nem ismeri őket, le fog döbbenni. Arra adták a fejüket, hogy spagetti ízű westernek hangulatában fogant pszichedelikus zenét írjanak és adjanak elő, Morricone után szabadon. Oké, Morricone jobb volt... ez tény. De azért ők is nagyon jók, ott mozognak a zsenialitás határán!

...

A KeTeKalles egy 2016-ban alakult akusztikus flamenco/hip-hop/rumba rock formáció Barcelonából. Mellbedobással küzdenek a női jogokért, ez néhány videójukban a férfi közönség egyes tagjait kizökkentheti a zenehallgatás élvezetéből, például engem biztosan. Ezért inkább jó kisfiúként a szemem letakarom, és fülemen át érzékelek: magamba fogadom a lemezüket. Nem nehéz. Az a természetes lazaság, ami a latinok sajátja azonnal kúszik-mászik, hömpölyög át a zenéjükön. Van itt trombita, konga, ritmikus tenyércsattogtatás, gyönyörű énekhang, és sercegő szövegmondás. Mivel ez utóbbi nyelvi akadályok miatt nem érint, kénytelen vagyok a muzsikára koncentrálni. Hát nagyon jók a csajok, el kell ismerni. Szemtelenek, harsányak, és ...

Ezt a lemezt biztosan nem fogom újra meghallgatni.  Nem minősítem le, mivel tudni kell egy ilyen anyagot összerakni, de alapvetően ügyes blöffnek érzem.  Semmitmondó keszekuszaság.  Nem értem, mit akar mondani, mi a célja?  Egy techno buliban tudom elképzelni, Ozora fesztiválon, és hasonló helyeken, ahol nem kell sokat filozofálni, csak lazulni a zene ütemére. Holott Kátai filozófus. Furcsa ellentmondás.  Rengeteg itt a gépi hang, a programozott, előre legyártott zenei elem, rideg a hangszerelés.  Nem tudok mit kezdeni vele, ez minden. Rájöttem arra is, hogy a világzene metal semmilyen formában nem az én füleimnek való.  4/10

Kiadó : Season Of The Mist  Ország : Magyarország   Zeneszerző : Kátai Tamás

Ez egy kis akusztikus indie pop/rock csapat volt San Sebastianban.  Nem tudom miért szeretem őket, főleg hogy nem értek spanyolul, mégis időnként előkerülnek.   Nem akarnak sokat, nem akartak nagyot szólni, csendesen folydogáló laza nótáik vannak, az énekesnő és a gitáros-énekes fickó is olyan visszafogottan adja elő magát, mondhatni szerényen.   Biztosan értelmes dolgokról énekelnek, bár az is lehet, hogy közhelyeket puffogtatnak, csak ügyesen csomagolják, nem tudom.   Tengerpart-sétálós, sirálybámulós, roppant nyugis muzsika.   Be is illesztem ide az egész albumot. Kedvencem az S.O.S - padabamm-paa-damm... 8/10

Kiadó : Sinnamon Records    Ország : Spanyolország   Tagok : Irantzu Valencia-ének, Mikel Aguirre -gitár, ének,  ...

Ez nem olyan rossz. Végig lehet pörgetni, bár nem egy pörgős zene. Amolyan elmerengős neo-grunge, post-Doors utánérzés, plusz egy kis Sabbath, mert az minden rockbandába kell manapság. Nagyon kezdő kis fiatal banda, ezekből még lehet valami, csak az látszik rajtuk, mennyire sótlanok. Az is vicc, hogy három év alatt raktak össze egy nagylemezt. Az itt mellékelt videó 2016-os, de csak a 2019-es lemezre fért fel. Ebben a tempóban talán tíz év múlva beérnek, ha addig sikerül együtt maradniuk.  7/10

Kiadó : Kozmic Artifactz    Ország : Anglia    Tagok : Jon Jefford-gitár, Dan Jefford.dob, Brett Halsey. basszus, Josh Gosling-ének

Közröhej szegény fickó! Ez a 21. sorlemeze, és azok közül tizenötnek ő van a borítóján, hátha még nem ismeri mindenki. Általában imádott Fenderje is vele van, na meg az elmaradhatatlan lángnyelvek, füstköd, rózsa, stb... Ja, Ferrari...  Meghallgattam, de ez kínlódás a köbön.  Nyomat egy klasszikus darabot villámgyorsan, mégpedig hatszáz hangjeggyel egymás után, majd jön egy énekes hard rock, ami totál jellegtelen, tucatzene, majd egy akusztikus pötyögés flamenco-jelleggel és unalomba fullad az egész. Közben a srác őrült technikás, a McLaughlin-t megenné, ha értené a zene lényegét, de sajnos fingja nincs róla mi az. Egy örökérvényű sor jut eszembe róla: "Verem, verem, verem, majd bele szakadok, nem bántok én senkit, csak verem ...

Klasszikusok délidőben című sorozatunk örökbecsű darabja.  Jól nézzük meg, mert az egyik legjobb lemeze a bikanyakú embernek!  Igaz, nem is nagyon csinált rosszat.  Ezzel a lemezzel váltotta le régi zenésztársait, és sokan azt hitték bele fog bukni (én is) de nem.  Legalább annyira tudnak a Mother Superior tagjai is, mint elődeik.  A gitáros eszement elképesztő szólókat nyomatott, ez az igazi ENERGIABOMBA, egyenesen bele a vénába, el sem tudom mondani hány kiló vasat megmozgattam a hallgatása közben.  Edzeni, futni, vagy csak szimplán őrültködni a legjobb háttérzene. 

Van egy szám ezen, az mindig idegesít, az Are You Ready?  Azért mert nem tudom eldönteni, melyiket szeressem, ezt vagy a Thin Lizzy félét, vagy a Joy Divison féle ...

Kiváló minőségű epikus doom metal ez, a hullaszagú Solitude Aeturnus és a ködbemászó Candlemass énekesével, csak kicsit megsápadt benne a lényeg.  A Black Sabbath és a Saint Vitus ötvözete az alap, kár, hogy nem lehet annyira komolyan venni őket.  Inkább csak előadják a sírontúli hangulatot, mintsem megélik. Pont mint egy színházban. Profi módon hozzák a szigorú kántálást, csak már nem fűti őket a bizonyítási vágy belülről. Ennyi év után... 

...

Ez egy brutálisan döngölő groove metal/technikás thrash formáció (volt), egyenesen a ködös Albionból.  Nem sok londoni banda próbálkozott ebben a műfajban, ők is hamar kipurcantak, pedig mindkét lemezük ultrakirály lett!  Elsőrangú, fordulatokkal teli, iszonyatos döngölést műveltek, amiben csodás melódiák tették egésszé a képet, Ez az első valamivel kifinomultabb korong lett, mint a második. Fel nem foghatom, hogy nem lett ezekből a srácokból istenkirály, vagy legalább akkora név, mint a Machine Head , mert minden adottságuk megvolt hozzá.

A zenekar nagyjából eltűnt a sűrű ködben, bár a dobos, Simon Dawson mostanában Steve Harris oldalán dobol, csakhogy nem ám az Iron Maiden ben, hanem a British Lion ban, ami nem ugyanaz, bár ...

Érdemes néha előkaparni ezt a három förtelmes rockszutykot!  Mintha csak egy békebeli exploitation, vagy inkább szexploitation fimből léptek volna ki.  Egyik sem volt egy fotómodell, bár fénykorában Sean Yseult   jól nézett ki, amikor még Rob Zombie oldalán domborított.  2013-ra már lepukkanóban volt a csaj, de a basszuson még odatette magát, szól is ez a lemez rendesen.  Van benne élet, nyomják a csajok a lebutított rocksémákat, egyik-másik nóta kifejezetten ütős, igaz van bőven feledhető is.  Egyetlen hím tag volt a csapatban, a dobos, aki sehol nem látható, de ha volt egy kis esze, kihasználta a lehetőséget. Miért is ne? Ezeket  a hölgyeket legalább nem kell nagyon győzködni. És van ott hús is, nem csak zsír. Rockkocák.  8/10