Afrobeat Chiléből. A Fela Kuti féle afrikai hullámzás az alap, ebben nagyon jól tetten érhető az a sejtelmes, kissé fenyegető, kísérteties íz, amit már ő is kikevert magának a hetvenes években, csakhogy ott van a hamisítatlan latin vér is, amitől iszonyúan könnyed az egész.Tele van a zene elsőrangú szólókkal, és hát a dobos gyerek, az valami vaddisznó! A dob és a basszus a lelke ennek az egésznek, bele is adnak apait-anyait, öröm hallani a ritmusképleteket és a dörmögő kíséretet! A Newen família tagjai úgy működnek egy turnén, hogy amíg nincs fellépés, akkor zenélnek egyet az utcán, ebből összejön a levesre való. Amit a lányok maguk főznek meg, és hát világos, hogy nem full-extrás hotelekben vakargatják a hasukat, hanem ...

Az egri illetőségű AllSuckAll zenekar első és eddig egyetlen nagylemezén szereplő számok nagyon jók. Jókora űrt lehetnek képesek egymagukban betölteni, ugyanis pozitív töltetű, intelligensebb szövegvilágú, de kellően szigorú hangzású zene nemhogy itthon, de külföldön is kevés van. A dob precíz, ötletes, és brutálisan kemény. Egy rockbandában kb. így kell dobolni. A zenekar azonban főként az énekesről szól, Fonád Péter kivételes adottságú előadó, és kiváló szövegíró.

...

Egy rendhagyó összejövetel a hetvenes évekből. 1976 októberében a svájci Lausanneban ült össze Max Roach, Reggie Workman, Billy Harper és Cecil Bridgewater , hogy Jymie Merritt régi szerzeményét, a Nommo- t egy kicsit megvariálják.   A hangzóanyagot aztán két évig pihentették egy szalagon, míg végül 1978-ban piacra dobta egy japán kiadó, vinyl korong formájában.    Az eredeti Nommo 1965-ben született, Max Roach Drums Unlimited című lemezére írta a bőgős Jymie Merritt . 

...

Danay Suarez  egy női rapper, aki 1985-ben született Havannában, Kubában. Műfajilag mindenevő: rap, soul, jazz, hip-hop, és latin zene keveredik alkotásaiban a dallamos poppal. Hangszerelés tekintetében inkább a zenekari felálláshoz húz, mint a programozott zenéhez. Zongorát is előszeretettel alkalmaz. A hölgy merőben szokatlan jelenség. Nagy valószínűséggel ilyen rappert még nem hordott hátán a föld.

...

Észak-Írország nem a punk bandáiról híres, ha a Therapy -t leszámítjuk (akik nem voltak azok, de legalább volt bennük kakaó annak idején) akkor nem sok említésre méltó marad, talán csak a Stiff   Little Fingers  és a szóban forgó legenda, az 1977-ben Belfastban alapított The Outcasts . Az első lemezük a Self Conscious Over You 1979-ből. Nem túl kemény, ellenben fantáziadús zene. Dallamos, nyegle énekhang, két torzított gitár és egy szaxofon teszik érdekessé a hagyományosnak nevezhető felállást.

...

Slim Cessna ördögi köréhez tartozik az egész bagázs. Ő egy szakállas, szemüveges muki, kis kalapban, néha gitározik, néha énekel. Elsőszámú cimborája a kísérteties megjelenésű  Jay Munly , akivel nem szeretnél éjszaka egy sötét sikátorban összefutni. Hozzájuk csapódnak alkalmanként más-más arcok, és így olyan „együttesek” jönnek létre, mint The Denver Gentlemen, The Lee Lewis Harlots, The Lupercalians, The Blackstone Vally Sinners, Tarantella , stb...  Nem könnyű értelmezni, mi is ez? Komolyan lehet őket venni egyáltalán?  

...

Nadia Mladjao Comoro-szigeteken született édesapja a francia légierőnél szolgált, így került a család előbb a Marseille melletti Martigues városkába, (ahol Nadia megszületett), majd innen Párizsba. Heten voltak testvérek a Mladjaok, két fiú, öt lány, és a kedves apa mindegyiket katonai iskolába járatta. Nadia számára ez nem volt vonzó, ezért 18 évesen New Yorkba költözött, ahol 7 éven át modellkedett, mint Imany . (Eddie Murphy "Amerikába jöttem" c. filmjéből választotta a művésznevét)

...

1987-ben egy ilyen minialbumot megjelentetni nem lehetett semmi! Ausztráliában ekkortájt vezette a slágerlistákat Jason Donovan  és Kylie Minogue , hozzájuk is lehet mérni a kecskéket. Mondhatni erős a kontraszt. Akkoriban ez bőven túlmehetett a fogyaszthatóság határain. Nyúznak, zúznak, kalapálnak, hörögnek és erőlködnek itt, miközben szerencsére zenei dallamokat is hallunk, sőt ének és szöveg is van, ha nem is a megszokott módon. A tartalmi mondanivaló szoros összefüggésben áll a zenekar nevével, ami azt jelenti: Síkosított Kecske.

...

Túl sokat sajnos nem tudok róla mondani: A világtörténelem egyik legjobb lemeze! Kész. Mindenki, aki még nem tette meg, most üljön le és hallgassa végig!  Az első néhány felvétel talán még tipikus rock 'n roll, de nagyjából a Sweet Virginiá tól kezdve már nincs egy gyenge pillanata sem. Gyönyörű dalok, ez az igazság!  Jagger nagyon tudott énekelni, ez az igazság.  A banda kétségkívül letett valamit az asztalra, ez az igazság. 

...

Natalie Magdalena Chilcote Ausztráliában, Byron Bayben született, és 2003-ban megalapította a Blue King Brown nevű zenekart, majd a következő évben társaival együtt   Melbourne be költözött, hogy minél nagyobb ismeretségre tegyen szert. Ez végül sikerült, hiszen 2006-ban megjelent a Blue King Brown első albuma Stand Up címmel. 

...

Azonnal elkap a szólista lehengerlő játékmodora, a szusszanásnyi szünetet nem hagyó, lendületes, izgalmas fuvolajáték, aztán jön a sok finomság, a ki-be mozgó cselló, a pihentető vibrafon, végül a szerény, szinte visszafogott gitár. A dobos az külön fejezet. Erősen kezdi, majd a harmadik perc körül már bőven nem azt hozza, ami addig volt, és hozzá a bőgő is kegyetlenül pengén nyomja, bár csak kísér, és mégis. A gitáros szintén zseniális ezekkel a hullámszerű beszállásokkal, aztán megint variál egyet a dobos, a sok belepörgetéssel, lábdobbal, hát hatalmas!

...

Minden művészeti ágban létezik az azonnal ható, könnyen befogadható, ám nem túl tartalmas alkotások szintje, és az úgynevezett rendhagyó esetek csoportja. Az utóbbiak megkedveléséhez idő és energia kell, ugyanakkor kétszer annyit adnak, s hatásuk gyakran egész életen át elkísér. Ilyen zenekar az Equinox is.

...

Ezt nehéz elhinni... Ez után a nokedli után néhány hónappal hősünk besétált társaival a stúdióba és felvette velük minden idők egyik legjobb lemezét? A rejtély kulcsa ez lehet: itt NEM volt jelen a Pink Floyd . A kísérőzenekart úgy hívták, hogy Unicorn , a lemezüket Gilmour papa producelte, így adta magát az együttműködés, mivel a gitáros éppen úgy érezte, ki kellene lépnie kicsit az anyazenekar árnyékából. Szerintem ma már megbánta.

...

Pittsburgh, Pennsylvania, 2013. Ne vigyorogj a csimpánzokon! Az énekes srác hangja a borzasztó és az elviselhetetlen között billeg, mégis érdekes a zene, mert full akusztikus a hangszerelés - ehhez képest ritka nyersen és pimaszul adják elő magukat.   Nem finomkodnak egy kávéskanálnyit sem.   Van egy határozottan erős vadnyugati hangulata a lemeznek, plusz nem riadnak vissza a meglepő ötletektől, pl. fűrész megszólaltatása.   A dalok is egész jók.   Kellett volna egy markánsabb énekes, aki erőteljesebben tolmácsolja a szerzeményeket, akkor talán nem oszlanak fel idejekorán.  Csorda-vokálokra kihegyezett kocsmanóták, túl sok elérzékenyülés nélkül.  Határozottan többre hivatott produkció.  8/10

Kiadó: Son Of Bitch     ...

"Nem lesz tél és nem lesz nyár, otthon a rendetlenség vár, jobbról-balról kupleráj, kérlek, élni hagyjál már"

Ugyan Szakácsi Gábor 1999-ben elhagyta Magyarországot, mégis évről-évre visszatér kísérteni egy-egy koncert, vagy lemezanyag formájában. Az egyik ilyen merénylete volt az amerikai kollégáival felvett javarészt magyar nyelvű album, a 36206 . Mit jelent a cím? Passz… Körülbelül ennyit adhattak el belőle? Na jó, ez túlzás. Pedig nagyon dallamos, minőségi punk rockot hallhatunk, egyáltalán nem tipikus, nem primitív, nem brutális – talán éppen ezért ismeretlen?

...

Két énekesnővel nem sok rockzenekar dicsekedhet! Igaz, túl sok különbség a két hangszín között nincsen, színpadon azonban hatásos lehet, amikor jobbról is, balról is feltűnik egy szemrevaló hippilány. A zene régi vágású rock, meglepően finom basszusmenetekkel, ízléses szólókkal, és a vokális megoldások is hibátlanok, fülnek tetszetősek. Ez már csak azért is nagy dolog, mert huszonéves fiatalokról van szó. Az elektromos orgonát is szépen alkalmazzák, manapság ez nem annyira megszokott.

...

Ez az ízléses lemezborító gyönyörű dallamos fémzenét rejteget magában, lényegesen értékesebbet annál, amit a cím vagy a grafika sugall. Tracy G. neve Ronnie James Dio néhány lemezéről és koncertjéről lehet ismerős, 1993-tól 1999-ig tartott közös együttműködésük. A mexikói származású gitáros 2008-ban készítette ezt a kiadványát. Nem túlságosan ismert lemezanyagról van szó. Annál inkább érdemes belehallgatni.

...

Ők voltak talán az első szigetországbeli glam punk zenekar, nem sokkal a Bowie-korszak után. Öltönyben, kifestve szerettek fellépni, és volt egy dögös külsejű női basszerük, Gaye Advert , aki nagy mértékben hozzájárult a sikereikhez. Ezzel együtt zenélni is tudtak, a bemutatkozó lemezük ma is hallgatható, tökéletesen visszaadja a kor hangulatát. Nem a legdurvább punk rock lemez, a stílusa viszont egyedi, van fazonja a számoknak, sok későbbi ismert banda merített belőlük.

...

Az éremnek mindig két oldala van, sőt, van egy harmadik is, az éle, csak erről sokan elfeledkeznek. 2004-ben nyomatni az alap grunge bandák gyökereiből fakadó gitárzenét gyökérségnek tűnik, mert minek is gyalázzuk a régi hősök emlékét?    De talán pont ez volt a poén benne, hogy újra feltalálták a letargiát, ezt a bármikor előkaparható gumicsontot, nem tudom.   Jason Newsted alapította eme bandát, majd jókor ki is szállt belőle, mert csontig égette volna magát velük.  

...

Tulajdonképpen azt kapjuk, ami a borítón van, csak a grafikához képest eltérő arányban.  Legalább akkorának kellene lenniük a kis kütyüknek, mint a vadvirágoknak.   Ez egy chill out módban elkövetett, természetes hangzású, könnyed hip-hop lemez Chichagoból, a szokásos melldöngetés helyett hipnotikus szövegmondással.  A zenét rengeteg hangfoszlány színesíti, némelyik betét akár jazz is lehetne, ha csak az alapot nézem.   Előfordul fuvola, szitár, zongora, trombita, szaxofon, stb.   Fantáziadús, intelligens album, az egyetlen hibája, hogy nagyon rövid, mindössze 25 perc. Itt meg lehet hallgatni az egészet. A tartalmat olyan 8-asra értékelem.

Kiadó: Group Bracil   Ország: USA   Tagok: Robert Krums - programozás, producer      ...

Összesen tíz tagot számlál a finn progresszív rock zenekar. Van köztük Mikko, Niina, Joni, és Samuli, a teljes gárda egyenkénti megnevezésétől most eltekintenék. Aki nem ismeri őket, le fog döbbenni. Arra adták a fejüket, hogy spagetti ízű westernek hangulatában fogant pszichedelikus zenét írjanak és adjanak elő, Morricone után szabadon. Oké, Morricone jobb volt... ez tény. De azért ők is nagyon jók, ott mozognak a zsenialitás határán!

...

A KeTeKalles egy 2016-ban alakult akusztikus flamenco/hip-hop/rumba rock formáció Barcelonából. Mellbedobással küzdenek a női jogokért, ez néhány videójukban a férfi közönség egyes tagjait kizökkentheti a zenehallgatás élvezetéből, például engem biztosan. Ezért inkább jó kisfiúként a szemem letakarom, és fülemen át érzékelek: magamba fogadom a lemezüket. Nem nehéz. Az a természetes lazaság, ami a latinok sajátja azonnal kúszik-mászik, hömpölyög át a zenéjükön. Van itt trombita, konga, ritmikus tenyércsattogtatás, gyönyörű énekhang, és sercegő szövegmondás. Mivel ez utóbbi nyelvi akadályok miatt nem érint, kénytelen vagyok a muzsikára koncentrálni. Hát nagyon jók a csajok, el kell ismerni. Szemtelenek, harsányak, és ...

Ezt a lemezt biztosan nem fogom újra meghallgatni.  Nem minősítem le, mivel tudni kell egy ilyen anyagot összerakni, de alapvetően ügyes blöffnek érzem.  Semmitmondó keszekuszaság.  Nem értem, mit akar mondani, mi a célja?  Egy techno buliban tudom elképzelni, Ozora fesztiválon, és hasonló helyeken, ahol nem kell sokat filozofálni, csak lazulni a zene ütemére. Holott Kátai filozófus. Furcsa ellentmondás.  Rengeteg itt a gépi hang, a programozott, előre legyártott zenei elem, rideg a hangszerelés.  Nem tudok mit kezdeni vele, ez minden. Rájöttem arra is, hogy a világzene metal semmilyen formában nem az én füleimnek való.  4/10

Kiadó : Season Of The Mist  Ország : Magyarország   Zeneszerző : Kátai Tamás

Ez egy kis akusztikus indie pop/rock csapat volt San Sebastianban.  Nem tudom miért szeretem őket, főleg hogy nem értek spanyolul, mégis időnként előkerülnek.   Nem akarnak sokat, nem akartak nagyot szólni, csendesen folydogáló laza nótáik vannak, az énekesnő és a gitáros-énekes fickó is olyan visszafogottan adja elő magát, mondhatni szerényen.   Biztosan értelmes dolgokról énekelnek, bár az is lehet, hogy közhelyeket puffogtatnak, csak ügyesen csomagolják, nem tudom.   Tengerpart-sétálós, sirálybámulós, roppant nyugis muzsika.   Be is illesztem ide az egész albumot. Kedvencem az S.O.S - padabamm-paa-damm... 8/10

Kiadó : Sinnamon Records    Ország : Spanyolország   Tagok : Irantzu Valencia-ének, Mikel Aguirre -gitár, ének,  ...

Ez nem olyan rossz. Végig lehet pörgetni, bár nem egy pörgős zene. Amolyan elmerengős neo-grunge, post-Doors utánérzés, plusz egy kis Sabbath, mert az minden rockbandába kell manapság. Nagyon kezdő kis fiatal banda, ezekből még lehet valami, csak az látszik rajtuk, mennyire sótlanok. Az is vicc, hogy három év alatt raktak össze egy nagylemezt. Az itt mellékelt videó 2016-os, de csak a 2019-es lemezre fért fel. Ebben a tempóban talán tíz év múlva beérnek, ha addig sikerül együtt maradniuk.  7/10

Kiadó : Kozmic Artifactz    Ország : Anglia    Tagok : Jon Jefford-gitár, Dan Jefford.dob, Brett Halsey. basszus, Josh Gosling-ének

Közröhej szegény fickó! Ez a 21. sorlemeze, és azok közül tizenötnek ő van a borítóján, hátha még nem ismeri mindenki. Általában imádott Fenderje is vele van, na meg az elmaradhatatlan lángnyelvek, füstköd, rózsa, stb... Ja, Ferrari...  Meghallgattam, de ez kínlódás a köbön.  Nyomat egy klasszikus darabot villámgyorsan, mégpedig hatszáz hangjeggyel egymás után, majd jön egy énekes hard rock, ami totál jellegtelen, tucatzene, majd egy akusztikus pötyögés flamenco-jelleggel és unalomba fullad az egész. Közben a srác őrült technikás, a McLaughlin-t megenné, ha értené a zene lényegét, de sajnos fingja nincs róla mi az. Egy örökérvényű sor jut eszembe róla: "Verem, verem, verem, majd bele szakadok, nem bántok én senkit, csak verem ...

Klasszikusok délidőben című sorozatunk örökbecsű darabja.  Jól nézzük meg, mert az egyik legjobb lemeze a bikanyakú embernek!  Igaz, nem is nagyon csinált rosszat.  Ezzel a lemezzel váltotta le régi zenésztársait, és sokan azt hitték bele fog bukni (én is) de nem.  Legalább annyira tudnak a Mother Superior tagjai is, mint elődeik.  A gitáros eszement elképesztő szólókat nyomatott, ez az igazi ENERGIABOMBA, egyenesen bele a vénába, el sem tudom mondani hány kiló vasat megmozgattam a hallgatása közben.  Edzeni, futni, vagy csak szimplán őrültködni a legjobb háttérzene. 

Van egy szám ezen, az mindig idegesít, az Are You Ready?  Azért mert nem tudom eldönteni, melyiket szeressem, ezt vagy a Thin Lizzy félét, vagy a Joy Divison féle ...

Kiváló minőségű epikus doom metal ez, a hullaszagú Solitude Aeturnus és a ködbemászó Candlemass énekesével, csak kicsit megsápadt benne a lényeg.  A Black Sabbath és a Saint Vitus ötvözete az alap, kár, hogy nem lehet annyira komolyan venni őket.  Inkább csak előadják a sírontúli hangulatot, mintsem megélik. Pont mint egy színházban. Profi módon hozzák a szigorú kántálást, csak már nem fűti őket a bizonyítási vágy belülről. Ennyi év után... 

...

Ez egy brutálisan döngölő groove metal/technikás thrash formáció (volt), egyenesen a ködös Albionból.  Nem sok londoni banda próbálkozott ebben a műfajban, ők is hamar kipurcantak, pedig mindkét lemezük ultrakirály lett!  Elsőrangú, fordulatokkal teli, iszonyatos döngölést műveltek, amiben csodás melódiák tették egésszé a képet, Ez az első valamivel kifinomultabb korong lett, mint a második. Fel nem foghatom, hogy nem lett ezekből a srácokból istenkirály, vagy legalább akkora név, mint a Machine Head , mert minden adottságuk megvolt hozzá.

A zenekar nagyjából eltűnt a sűrű ködben, bár a dobos, Simon Dawson mostanában Steve Harris oldalán dobol, csakhogy nem ám az Iron Maiden ben, hanem a British Lion ban, ami nem ugyanaz, bár ...

Érdemes néha előkaparni ezt a három förtelmes rockszutykot!  Mintha csak egy békebeli exploitation, vagy inkább szexploitation fimből léptek volna ki.  Egyik sem volt egy fotómodell, bár fénykorában Sean Yseult   jól nézett ki, amikor még Rob Zombie oldalán domborított.  2013-ra már lepukkanóban volt a csaj, de a basszuson még odatette magát, szól is ez a lemez rendesen.  Van benne élet, nyomják a csajok a lebutított rocksémákat, egyik-másik nóta kifejezetten ütős, igaz van bőven feledhető is.  Egyetlen hím tag volt a csapatban, a dobos, aki sehol nem látható, de ha volt egy kis esze, kihasználta a lehetőséget. Miért is ne? Ezeket  a hölgyeket legalább nem kell nagyon győzködni. És van ott hús is, nem csak zsír. Rockkocák.  8/10