A mai napig nagyon keveset lehet olvasni a legendás amerikai underground thrash alakulatról, akik között - mint felállásukból kiderül - két magyar származású zenész is szerepelt. Ezzel együtt a mai közönségnek ők teljesen ismeretlenek, mint ahogy hiányoztak a korabeli médiából is, miközben a nyolcvanas évek végén, vagyis a thrash metal virágkorában ez a lemezük vitán felül a legjobbak közé tartozott. Egészen biztosan komoly rajongótábort szerezhettek volna maguknak, ha kapnak egy kis támogatást. Minden akkori kisebb zenekar megpróbált többé-kevésbé hasonlítani a műfaj sztárjaira, az ő esetükben ez a példakép az Anthrax volt, de azt már nehéz lenne rájuk kijelenteni, hogy szemérmetlenül másolták volna az ő dalaikat, mindössze ...

Kiadó: Self Immolation      Ország: Ausztrália    Tagok: J.G. Thirlwell - hangszerek (és ismeretlen közreműködők, pl. fúvósok, háttérénekesnők, stb)

A világ egyik legkülönösebb zenekara, már amennyiben a JG Thirlwell művésznéven szereplő úriember bohóckodásait annak lehet nevezni. Inkább tartják szólóprojekteknek ezeket játszadozásokat a kritikusok és talán még ez is kicsit túlzás. A legfőbb élvezeti értéke ezeknek a lemezeknek akkor jelentkezik, amikor véget érnek és végre csend van. Állítólag a szóban forgó Nail alkotja a terjedelmes életmű fénypontját, de a vaksötétben már egy giliszta farka vége is világít, szóval a legjobb, ha ettől nem várunk semmi jót, és akkor helyenként zenére emlékeztet. Az ...

Sonny Sharrock: " Zenei stílustól függetlenül a gitárosok olyan szigetcsoportok, melyek befelé fordulnak, önmagukra figyelnek. Más hangszerek helyett csak egymásból táplálkoznak. Nem csoda, ha mind egyformán szólnak. Az én fő hatásaim mindig is fúvósok és dobosok voltak. Mindig örömömre szolgál, ha egy magazinban együtt említik Miles Davis t, Charlie Parker t vagy John Coltrane -t... Hogy tarthatja magát muzsikusnak bárki, aki nem ismeri ezeket a férfiakat? Ha abban reménykedsz, hogy valaha is komoly improvizáló lehetsz, tudnod kell, mit, hogyan, és miért tettek hozzá ők a rögtönzéseikhez. 

...

Alulértékelt remekmű. Sajnos a francia srácok bemutatkozása nem keltett túl nagy visszhangot, még csak a thrash metal kedvelők körében sem. Az Angersből származó négyes zenéjét röviden így lehetne definiálni: Anger from Angers . Hozzá kell tenni, ez a düh, mely belőlük kifakadt még mindig a finomabb formája az erőfitogtatásnak. Megvannak a thrash tipikus jellemzői (mennydörgő gitárok, markáns ének, szaggatott dobolás) azonban egészen kiváló progresszív elemek, mint testidegen sejtek hálózzák be az egész lemezt. Mindjárt a nyitószám egy zenedoboz csillogó hangjaival kezdődik, és csak a középszerű ének (mely aztán később egyre jobb és jobb lesz) teszi lapossá a nótát, amelynek a végén billentyű-hangok okoznak váratlan ...

Túl sok különlegességet itt nem találni. A leírás szerint a Mexikóvárosban működő trió merít hazája népzenei gyökereiből, azonban ezeknek a lemezen nyomuk sincs. Egy kellemes hangú hölgy énekel, szépen hullámzik a basszus, hibátlanul játszik a kis létszámú formáció, bármikor meg lehet hallgatni ezt a könnyed, alteros/indie rockos zenét, amiben váratlan fordulatok, vagy szélsőséges megnyilvánulások nincsenek. Talán spanyolul értők számára pluszt jelenthet a szövegek tartalma, bár a tagok művészneveiből, a zenekari névválasztásból (1972-es mexikói horrorfilm) arra lehet következtetni, hogy szándékoltan komolytalan az egész koncepció. Nem rossz, de nem is érdekes. 6/10

Kiadó: Szerzői kiadás    Ország: Mexikó     ...

Kiadó: Signpost Records    Ország: Anglia    Tagok: Carol Grimes - ének   David Skinner - zongora, ének   Terry Stannard - dobok   John Porter - basszusgitár    Phillip Crooks - gitár 

Mindössze egyetlen nagylemeze készült az angol formációnak, mely javarészt ismeretlen muzsikusokból állt össze, bár Carol Grimes már bemutatkozott a Delivery - Fools Meeting című lemezén, és vendégművészként szerepelt a Free gitárosa Paul Kossoff is. A seregnyi közreműködőnek köszönhetően pazarul hangszerelt, nagy formátumú lemezanyagot hallunk - egy bődületes hangú énekesnővel.

...

Ha valaki nem tudná mit jelent a cím: A Ssssh kb. annyit tesz mint nálunk a Pszt! Vagyis maradj csendben, figyeld a muzsikát! Éppen van mit figyelni, mert magas fordulatszámon pörögnek itt az események, ez kétségtelen. Már az első számban annyi váratlan felütés van, amennyit sok zenekar egész pályája alatt nem ér el. Az már más kérdés, mivé áll össze a kép? (Már ha összeáll egyáltalán.) 1969 a formabontó kísérletezések éve a rockzenében, és ez az angol csapat negyedik nagylemezén is tetten érhető: mintha egyszerre három zenekar felvételét mosnák össze a Bad Scene című nyitó tételben.

...

Kiadó: Warner Bros.      Ország: USA       Tagok: Michael Anthony - basszusgitár   David Lee Roth - ének      Edward Van Halen - gitár    Alex Van Halen - dob

Ezt a nyúlfarknyi, 31 perces nagylemezt egy mondattal el lehet intézni: Kemény alapú, extra dallamos, csajvadász muzsika. A kilencvenes évek elején csúcsra járatott hard rock zenekarok gyökerei valahol ezek között a dalok között erednek. Az Extreme, a Mr.Big, a Ratt vagy a Mötley Crüe muzsikája ezer szálon táplálkozik David Lee Roth énektémáiból, azt pedig mindenki tudja, hogy Eddie Van Halen iskolát teremtett játékával. Ez utóbbi mindenképpen a nagylemez fő értéke. Mindezek ellenére a lemezanyag tipikus és kiszámítható. Minőségi zene, mely a harmadik nóta után ...

Sajnos a belga srácok minden igyekezetük ellenére sablonos thrash metalt játszottak. Pedig a gitárosok apait-anyait beleadtak és a dobos is kifejezetten ügyesen verte a bőröket, mégsem voltak képesek maradandót alkotni. A lemezt éppen végig lehet hallgatni, ám sok csemegézni valót ettől ne várjunk. Ha kell egy megbízható színvonalon betonozó thrash brigád a háttérben, arra tökéletesen megfelel az album. Az énekes teljesítménye sokat ront a műélvezeten. Kezdetben ez még nem tűnik fel, mert rövid kis bekiabálásai jól harmonizálnak a zenével, ám ahogy megpróbálna kinyújtózni, és egy-egy kiadós üvöltéssel megemelni a regisztert, máris érződnek hiányosságai. Tisztességesen összerakott, intelligens muzsika, semmiképpen nem agyatlan ...

Szomorú tegnapi képek , vagy A tegnap szomorú képei - ezzel a lemezcímmel jelentkezik Argentínából, Mar Del Plata városából ez a spanyolul éneklő dallamos thrash metal zenekar. Csak felsőfokban lehet beszélni eme kiadványukról. Frontemberük egy egészen kiváló, ritkán hallható hangadottságú énekes, aki nem riad vissza a legkomolyabb kihívásoktól sem, gyönyörűen szólóznak a gitárok, nyakunkba liheg  a fáradhatatlan basszusgitár és a dobos technikai képzettsége is vitathatatlan. Az egyetlen apró szépséghiba, hogy a zenei alap túlságosan is fapados, azaz a nyolcvanas években jellemző, ezerszer felhasznált zúzásokra érkeznek a szép szólók és a kiművelt énekdallamok. 

...

A kazincbarcikai illetőségű Bedlam zenekar motorja Jánosi "Cicó" Szabolcs alapította a Nomad zenekart még 2004-ben ám a csapat csak alapos vérfrissítések következtében jutott el eddig a nagylemezig. (Korábbi énekesükkel a Végál.om.. albumot adták ki 2007-ben) 2014-ben tehát újjászülettek és hathatós médiatámogatással adták ki a Hotel Polimer t. Ezzel már az ország egyik legismertebb rockbandájává váltak, nem utolsó sorban a tévés tehetségkutató műsorokban feltűnt énekesnek, Juhász Marci nak köszönhetően. Nem tudom, mire jutott volna a Nomad, ha nem egy ennyire közismert arc a frontembere, de ezen ma már nem érdemes merengeni. A dalok jók, a zene gördülékeny és erőteljes, a hangszerelés kiváló, a szövegek pedig ...

Nagy volt a lemez visszhangja, de ez nem annyira a zenei tartalom okán robbant ki, inkább a politikai célzatú mondanivaló, a Vietnam ellen vívott háború értelmetlenségének kihangsúlyozása, sőt kifigurázása keltett nemzetközi érdeklődést. Így vagy úgy, akkoriban sokat lehetett olvasni róla, és ez nagyban hozzájárult az eladási sikerekhez. Mára mindez már aktualitását vesztette, azonban a zene eladja magát, a nóták ma is hallgathatók. Az első tétel, a We Can Be Together még egy felvizezett Mamas And The Papas feldolgozásnak hat, de aztán belelendül a banda, és egyre rockosabb, egyre nyersebb oldalát mutatja meg. Finom gitárszólók gazdagítják a hangzást, a meglepően háttérbe szoruló Grace Slick pedig iskolát teremtett jellegzetes ...

Egy Enghien nevű, alig 15 ezres belga kisvárosból származik a zenekar, mely mindmáig első és egyben utolsó nagylemezét 2005-ben világra szabadította. Nem lehet tudni mi lehetett a baj, miért nem lett folytatása a történetnek, mert az anyag már első meghallgatásra is lehengerlő. Bődületesen erős és ötletes thrash/death kombináció, ahol a szárnyaló gitárdallamok szigorú basszusmenetekre és földbe döngölő dobtémákra illeszkednek. A hangzás valami pazar, ez már bőven a XXI. század színvonala.

...

Kellemes blues témával indul a lemez, azt gondolnánk egy amerikai blues-rock formáció hasonló hangvételű bemutatkozását halljuk, majd meglepetések sora következik: minden szám más és más. A herflis blues alap teljesen eltűnik, és egyre inkább előtérbe kerül a progresszív rock. Óriási gitárszólók és mesteri orgonafutamok színesítik az egyáltalán nem egysíkú palettát. A sokszínűség egyben kissé hátrány is, a csapatnak nem volt igazi profilja, széles spektrumon mozogtak, még dalszerzőként is megállták a helyüket, csak egyéni stílust nem sikerült kialakítaniuk. Ezzel együtt ez egy kiváló anyag, sokszori hallgatásra sem válik unalmassá, éppen ellenkezőleg: idővel egyre jobban a felszínre kerülnek értékei. 8/10

Kiadó: ...

Lendületes, életerős és kissé sematikus rockzene egy olyan időszakból, amikor még messze nem emelkedett a csapat a nemzetközileg jegyzett sztárbandák közé. Nem voltak csöpögős balladáik, sem millió dolláros videóklipjeik, de már valamilyen szinten ismertek voltak élő fellépéseiknek, s a világ élvonalába tartozó lemezkiadójuknak köszönhetően. Megbízhatóan, kellő energiával tolták a fúvósokkal helyenként megtámogatott rock'nroll számokat, amelyek közül egy sem lett sláger. Ez nem feltétlenül baj, ám a nagylemez jóval inkább a hallgatható kategóriába tartozik, mintsem mestermű. Ugyanakkor mondjuk a nála lényegesen ismertebb Nine Lives című korongnál sokkal jobb. Ezzel együtt nem soroljuk a régi klasszikus gyöngyszemek közé. ...

Általában ha az EAST zenekar neve felbukkan egy beszélgetésben, rögtön rávágják, hogy Takáts Tamás volt az énekes. Pedig ez csak egy hosszú életű, számos tagcserén keresztülment formáció bizonyos periódusában (kései szakasz) volt így. Kezdetben az EAST énekes nélkül indult és az első lemezük még teljesen instrumentális volt, és csak erre az 1982-es második korongra vettek be egy énekest Zareczky Miklós személyében. És még ekkor sem vitték túlzásba! Tulajdonképpen olyan instrumentális progresszív rockot nyomattak, amiben volt egy kis ének is. Nem igazán értem, miért volt erre szükség, sokkal nagyobb népszerűséget ezek az énekes betétek nem jelenthettek, mert részben teljesen idegenül hatottak az akkori szoc-rock közegben ...

Méltánytalanul keveset tudnak ma az emberek Szabó Gábor ról, pedig kétségkívül minden idők egyik legjobb gitárosa volt, még akkor is, ha technikai értelemben nem volt képes meghökkentő bravúrokra. Sem villámsebes szólók nem voltak jellemzők rá, sem olyan újítások, melyektől elképedt volna szakmabeli, vagy a hétköznapi zenehallgató, ennek ellenére kiemelkedő tehetsége a mai napig tetten érhető.

...

Kiadó: Columbia    Ország: USA    Tagok:  Joe Zawinul - Yamaha hangversenyzongora, Fender Rhodes, ARP 2600 & Oberheim Polyphonic szintetizátor     Wayne Shorter - szoprán és tenor szaxofon    Alphonso Johnson - basszus    Jaco Pastorius - basszusgitár    Narada Michael Walden - dob (1,2)   Chester Thompson - dob (3-7)
Don Elias - konga   Alejandro "Alex" Acuña - ütőhangszerek

Véleményem szerint a bemutatkozó lemez formabontó sokszínűségéhez, kísérletező kedvéhez nem fogható a Black Market , de mindjárt utána következik azon a képzeletbeli listán, melyen a Weather Report legjobb lemezeit rangsoroljuk. Tudom, a legtöbben ezzel kezdenék a sort, vitán felül a legismertebb és leghíresebb lemezük, én mégis az első albumhoz ...

Nem sokkal második lemeze után feloszlott a Los Angelesből indult Captain Beyond , majd a zenekar 1976-ban újjáalakult, de igazán erőteljes, megfelelő énekest nem sikerült találniuk. A turnékon Steve Perry énekelt, aki később a Journey énekese lett, végül Willie Daffern , a Hunger frontembere vette át ezt a szerepet. Egyre inkább kezdett beindulni a banda szekere, sikerült lelkes hallgatóságot toborozniuk és leszerződniük a Warnerhez, akik piacra dobták az 1977-es Dawn Explosion albumot.

...

Ebben a produkcióban nem Neil Ardley a főszereplő, hanem az 1969-ben elhunyt Mike Taylor , az ő öröksége elevenedik meg a népes létszámú muzsikus tolmácsolásában, Neil Ardley vezényletével, gazdagon tálalt előadásban. Erősen rezes központú művek ezek, trombita, szaxofon uralkodnak a rockos alapokon, amíg be nem száll a csodás énekhang, amely ezen a lemezen, konkrétan az I See You című tételben szól a leggyönyörűbben. Szinte már túlságosan is érzéki, mesterkéltség vagy hűvösség igazán alig érezhető, nagyjából a harmadik percnél már hátborzongató, hogy énekelni így is lehet, hihetetlen.

...

A nagylemez kiadási ideje bizonytalan: egyes források szerint még 1979 decemberében, azaz a felvételek elkészülte után azonnal piacra került, máshol ezt csak a következő év elejére datálják. Annyi bizonyos, hogy a munkafolyamat 1979 telén vette kezdetét. Az összeülés hasonló volt, mint több korábbi Hubbard-lemez során, és első ránézésre a felvételek hossza is azt sugallja ez megint egy szabad szellemiségű, műfajokhoz nem szívósan ragaszkodó, izgalmas jazz-rock album, ám valójában ekkor már olyan mértékű volt a popzene, elsősorban a diszkó (funky alapú soul-pop) elterjedése, hogy az a jazz berkeiben is otthagyta a nyomát.

...

A trombitás életművéből személyes ízlésemhez ez a korong áll a legközelebb, hiszen 1969-ben készült, a rockzene és a jazz fúziójának forradalmi időszakában, és ez jól hallható a szabadon szárnyaló, már nem annyira jazzes darabokban. James Spaulding itt bátrabban, kötetlenebbül fuvolázik, a korábbi zenésztársak is kalandozgatnak, izgalmas, eklektikus, kissé avantgard hangulat uralkodik. Hubbard trombitája ezen a kiadványon nem annyira erős, játéka nem annyira szóló orientált, ez inkább csapatmunka.  A nyitó Spacetrack a maga 17 percével jól tükrözi merre indult el akkoriban a fúziós-jazz. A szokványos három-négy perces nóták helyett divatba jött a „vég nélküli” zenélés. Az ortodox hívők számára szentségtörő korszak ...

Kevés olyan zenei előadó létezik, akiről képtelen vagyok elfogultság nélkül nyilatkozni. Ezen szűk elit tagjai közé tartozik a dán származású Kim Bendix Petersen vagyis King Diamond . Bármi amit valaha is készített valamilyen különös oknál fogva simogatja a hallójárataimat, annak ellenére, hogy egy extrém sikolyairól (is) elhíresült énekesről beszélünk. Nem tartom magam metal rajongónak, még rockernek sem, régóta már műfaji megkötések nélkül hallgatok zenét, de ettől a fickótól a mai napig lemegyek tízéves kisfiúba, és nagyon úgy fest, ez már nem is fog változni.

...

A banda már nem annyira punk, de a zene még nem teljesen dark... Valahol a kettő között. A külsőségek alapján (színes haj, szakadt cuccok) még senki nem különböztette volna meg őket a Sex Pistols/Exploited vonaltól, csakhogy ezen a lemezen már szaxofon is beleszólt a játékba, a ritmikai alap szaggatott kalapálás lett, az énekes pedig inkább nyávogós cica, mint feldühödött nőstényoroszlán. Mégis van egy utánozhatatlan, utolérhetetlen hangulata mindannak, amit csak kiadtak a kezükből. Egy ütött-kopott, feslett, mégis értéket tartogató ósdi festményhez hasonlítanak, amit ha közelebbről megnézünk és leporolunk, máris gyönyörűnek látjuk.

...

1985-ben a Skeletal Family frontlánya, Anne-Marie Hurst énekesnő összeállt a Sisters of Mercy gitárosával, Gary Marx- al, és megalakult a Ghost Dance . A Skelatal Family és a Ghost Dance zenéje közötti eltérés jelentős. Modernebb a hangzás, hiszen már a nyolcvanas évek a végéhez közelítünk ekkor, táncosabbak a dalok, populárisabb az egész, maradnak a nyers szólók, a nyegle énekhangok, az a pimaszos csibészség, ami Kim Wilde dalaiban is tetten érhető, de műfajilag ez is inkább diszkózene, mint punk, bár annak egész jó.

...

A történet dióhéjban: Egy Salvador Allende nevű ürge volt a góré a hetvenes években Chilében, míg a Pinochet bácsi át nem vette tőle a hatalmat, és ez sokaknak betette a kaput, ezért a kis Ana Maria Merino Tijoux kénytelen volt a festői Lille városában napvilágra törni 1977 június 12-én. Ott is maradt a család Franciaországban, egészen a nyolcvanas évekig, és csak 1993-ban költözött vissza a már nagykorúvá cseperedett Ana ősei földjére, ahol aztán megszületett a legendás Makiza .

...

Ez a csapat egy tradicionális folk zenekar volt, mely a keresztségben a kissé furán hangzó Lángoló horog nevet kapta, és otthonában Katalóniában meglehetős népszerűségnek örvendett. Az együttest Efrén Lopez és Mara Aranda alapította 1998-ban. Korai demóikat követően 1999-ben jelent meg debütáló albumuk, az U című lemez, mely meggyőz minket a népzene örök érvényűségéről, ősi erejéről, soha el nem múló hatásáról.
Számaikat hallgatva egy másik világba csöppenünk, nagyjából Spanyolhon mór megszállásának idejére, és valahogy úgy van, hogy innen nem is olyan jól esik visszajönni. Három albumra terjedő időutazást biztosít nekünk a csapat, kb. 3 órás intenzív feltöltődést. És hogy mivel is?

...

Valamikor 1968-ban járunk Londonban. A dobos Florian Pilkington-Miksa és basszista barátja Rob Martin megismerkedik a gitáros/billentyűs Francis Monkmannel, aki a Royal Academy of Music hallgatója. Hamarosan már együtt jammelnek kisebb helyi partikon. Darryl Way csatlakozik hozzájuk és megalakítják a rövid életű Sisyphus zenekart. Újabb tagcserék után alakul ki az alapító tagság, mely a Curved Air nevet veszi fel, Terry Riley “A Rainbow in Curved Air” című szerzeménye után. Hamarosan beszáll közéjük Sonja Kristina énekesnő, aki a Hair londoni produkcióiban vett részt korábban.

...

A mű születésének éve 1971, helye Párizs, szülőatyjai görögök. Demis Roussos , Vangelis és Lucas Sideras még 1968-ban költözött Franciaországba, ahol Aphrodite’s Child néven egy dallamos szerzeményeket jegyző, slágerlistákat ostromló zenekart hozott létre. Két olyan lemezük is kiadásra került, melyekre egy árva szót sem érdemes vesztegetni. Az Europa-Sonor stúdióban 1970-ben három hónapon keresztül készült harmadik darab azonban meghökkentett rajongót, szakembert egyaránt. Nem csoda, ha kiadatási nehézségek után csak némi szerencsével került a boltok kirakatába 1971-ben.

...

San Francisco, hatvanas évek vége, hippi-korszak. Mi történik, amikor a terjengő divathullámok forradalmi eszmékkel találkoznak? A kemény és könnyű drogok; a pszichedelikus, „tudattágító” zene; a színes ruhák, a hangzatos jelszavak, mind-mind a szabadság eszméjének fennköltségét hivatottak erősíteni, ám e forradalmi ifjak akkori tevékenységei a szabadosság fogalma köré legalább annyira köthetők, mint a valódi béketörekvésekhez. Mint minden mozgalomnak, ennek is voltak elkötelezett hívei, és az alkalmat remekül kihasználó „ragadványai” is.
Az első csoportba kell sorolnunk ezt a különös nevű együttest: It’s a Beautiful Day , vagyis „Csodás napunk van ma”.

...

Ez egy kortárs olasz szupergroup, a magyarok számára talán nem túl sokat mondó nevű Zu , Squartet , valamint Karate nevű zenekarok néhány képviselője állt össze, hogy Giampaolo Felici frontemberrel az élen veretes olasz kocsmadalokat/kávéházi búsongókat adjon elő akusztikus felfogásban. Maga a fickó viszi a hátán a produkciót, részben hamisítatlan dohányfüstös hangjának, részben kellően férfias megjelenésének köszönhetően. Felici figurája éles kontrasztban áll a tipikus itáliai amorozókkal szemben, igazi underground arc, egy az egyben úgy néz ki, mint a Fallal szemben című film főhőse. Az Ardecore másik énekese a beszédes nevű Sarah Dietrich, ki egykori névrokonához hasonlóan bolondítja a férfiszíveket Róma, Milánó, vagy ...

Nem sokkal születése után szülei elhagyták a kislányt, akit egy idősebb portugál asszony vett magához. Mivel a gyermek tehetségesen énekelt, csakhamar felfigyeltek rá, így juthatott el 16 éves korában a Portugál FTP televízió Eurovíziós Dalfesztivál selejtezőéig, ( Whitney Houston - One Moment In Time c. slágerének előadásával.) Miután bejutott a döntőbe, már „saját” számot írtak számára, ez volt a Chamar a Musica , mellyel aztán Portugáliát képviselte azon az eurovíziós döntőn, ahol a mi Friderikánk az emlékezetes 4. helyet szerezte meg.

...

Winnipeg- Manitoba, 1988, szimpla rock felállás: dob-basszus-gitár-ének, a dallamos gitárfutamok közé egy kis szájharmonika futam, ennyi az egész, startra kész az Őrzők csapata. ( A Watchmen c. amerikai képregény alapján) Az alapító tagok  kezdetben a saját számok mellett Billy Bragg, Tom Waits, Simon and Garfunkel felvételeit adták elő, és négy év előzenekarosdi után 1992-ben felvették a bemutatkozó lemezüket. A McLaren’s Furnace Room a banda próbaterme volt, hiszen a fiúk ekkoriban egy winnipegi hotel kazánházában fűtötték a hangulatot.

...

Akira Takasaki 1961-ben született Osakában, és 1981-ben alapította meg a legendás Loudness zenekart, akik az elsők között játszottak heavy metalt Japánban. Már a megalakulás évében elkészült bemutatkozó nagylemezük, melyet a nemzetközi piacon is jegyzett sikeres folytatások követtek. A gitáros azonban nem elégedett meg ezekkel, 1982-től szólólemezeket is megjelentetett. Az instrumentális gitárzene kedvelői számára érdekes élmény lehet mindegyik korong. A lemezek persze akkor jók, ha ezeken nem kizárólag a gitár dominál, ezért külön bónuszpont jár Akirának a basszusgitár és a dob alapos kihasználása miatt. A dobritmusok sok sűrű aprítással, tempóváltással ellenpontozzák a szárnyaló szólókat, de a basszus-kilengések is ...

A filmes Coppolák névrokona bizarr hajkoronával a fején, vörösre húzott ajkakkal, elképzelhetetlen cuccokban nyomatta a maga nagyszájú dumáját New Yorkból, Brooklynból, a fekete közösség kellős közepéről, és volt benne valami szokatlan, megmagyarázhatatlan őserő, amitől pulzált az egész jelenség. Összetevői: Egy kölyökkutya, egy örökmozgó, egy harsány fókalány, egy forradalmár költő, egy trágár nyuszi, egy futkározó teknősbéka a Föld nevű fura bolygón. Mindez együtt egy olyan énekes/dalszerzőt jelentett, akire érdemes volt odafigyelni. Akkor is ha susogott, morgott, énekelt, dúdolt, rappelt, verselt, vagy egyszerűen fütyült az egész világra.

...

A kétezres évek elején hosszú ideig alig lehetett látni-hallani valamit a beat nemzedék örökségéből, az akusztikus gitáros előadók, és a köréjük szerveződött zenekarok mintha eltűntek volna, s vagy csak a régi nagyok, (Dylan, Baez, Waits, Cohen) koncerteztek töretlen lelkesedéssel, vagy a tökéletes elszigeteltségben élő utolsó mohikánok jelentkeztek egy-egy albummal (Gillian Welch, Indigo Girls), aztán egyszer csak jött egy nagyon érdekes és váratlan fordulat, mondhatni robbanásszerűen megnőtt a dalszerző/énekesek, s zenekarok száma. Sorra lepték el a világhálót az Egyesült Államok legkülönbözőbb pontjairól érkezett „békeharcosok”. Mondhatni egy szolíd kis neo-folk-rock forradalom tört ki 2010 végére.  Néhány név a ...

Ezt az 1985-ben született, katalán származású nagylányt nem lehet nem szeretni, legfeljebb a szeretet mértéke lehet egyénenként eltérő. Dél-Amerikai népdalok jazzbe hajló átiratait adja elő, két fő hangszere, a tangóharmonika, és a zongora segítségével. A változatosság kedvéért vannak olyan szerzeményei is, melyekben egyik sem szerepel, csupán a hangja ragyog felénk, szájtáti népekre, akik Chilével kapcsolatban annyit tudunk  merre van, és mi a fővárosa. Pascuala ha úgy tetszik vidéki lány, hiszen bár Gironában született Valparaisoban él, nagyjából országa középpontjában. Arca és megjelenése szinte sugározza magából a természet szeretetét és frissességét, s ez nemkülönben igaz a zenéjére is, mely játékos, vidám, ...

Fred Katz (1909-2013) a Chico Hamilton kvintett csellistájaként vált ismerté, amikor az amerikai dobos létrehozta legendás hírű, formabontó zenekarát Los Angelesben. Ebben az 1955-ben alakult formációban kettejükön kívül Buddy Collette szerepelt fuvolán, Jim Hall gitározott és Jim Aton bőgőzött. Chico ekkor már pár lépéssel a divat előtt járt, tudatosan próbálta tágítani a jazz határait, furcsa ritmusképleteket játszott, különös hangszíneket produkált a dobon, a megszólalást egyre inkább a kamarazene irányába vitte el. Miután szüksége volt többek között egy csellista szerepeltetésére, itt léphetett színre Fred Katz.

...

Ataraxia , azaz lelki nyugalom, ami 1985 óta, azaz 36 éve fémjelzi a Modenából származó együttes ténykedését, és ez már csak azért is elismerésre méltó teljesítmény, mert az első lemez, az 1990-es Prophetia óta a tagok nem cserélődtek közben. Legfeljebb érlelődtek kicsit. Az első anyagok még kazettán jelentek meg a kilencvenes évek elején, ezeken a minimális zenei körítés (kitartott szintetizátor hangok, monoton dobgép) mellett a mély regiszterekben kalandozgató énekhang, Francesca Nicoli elképesztően erős orgánuma uralkodik. A rájuk oly jellemző középkori hangulat már ekkor, azaz a kezdetektől érvényesült, csak a hangszerek használatában nem mutatkozott meg igazán. A hallgatóság nagy része azt az Ataraxiát ismeri/kedveli, ...

Hihetetlen, de egyenesen a szibériai pusztáról érkezett a zenei világba Vladiswar Nadishana , aki gyakorlatilag mindenen zenél, a teáskannától a furulyán át a különböző népi hangszerekig. Túl sokat nem árul el magáról a honlapján, de Szentpéterváron tanult és jelenleg Berlinben él, már amikor nem saját triójával koncertezik. Egészen könnyed, lebegős, kissé elvont zenét tolnak, a Codona után szabadon, bár itt náluk kicsit oldottabb hangulat uralkodik a koncerteken. A körítésből, vagyis a színpadi megjelenésből kiderül, hogy Wlad szigorúan ragaszkodik a hagyományokhoz, és fontosnak tartja a keleti népzenei gyökereket, ugyanakkor a modern hatásoktól sem idegenkedik.

...

Nem szokványos a dupla album szerkezete: Három hagyományosnak nevezhető nóta után a banda élő fellépéseiből kapunk ízelítőt. Az első három dal sem egységes, az Ain’t Wasting Time No More egy southern ballada, slide gitárral és zongorával a Lynyrd Skynyrd stílusában, majd egy fájdalmas gitárjajongással felvezetett, orgonaszólóra kihegyezett instrumentális tétel jön ( Les Bres ), amit a Melissa akusztikus gitáros country rock felvétele követ. Ezután lépünk be igazából a szentélybe, ahol az Allman-testvérek megmutatták milyen is az élő jammelés. A legenda szerint képesek voltak egész éjjel improvizálni, míg rájuk nem virradt.

...

1989 december 14-17 között vette fel Horace Tapscott zongorista ezt műsorát, Los Angelesben, a Catarina bár ban, ennek hallható néhány darabja a másfél órás kiadványon. Bár élő felvételekről van szó, ez a kis létszámú közönség tapsait és ovációját leszámítva nem igazán érezhető. John Carter klarinétos itt vendégszereplő volt, nem minden számban hallható, ám amikor igen, az maga a gyönyörűség. Ritkán hallani klarinétot így szólni. Kicsit hasonlít Paul McCandless oboajátékához, de annál nyersebb, és keményebb, néha szaxofon jajongását hozza, annyira harsány. Kihegyezett, ám érzelemgazdag szólóin túl kísérőjátéka is ötletgazdag. Rá lehet kattanni rendesen a tónusára.

...

Minimalista hangszerelésben készült remek lemez. A hölgyet többnyire akusztikus gitár kíséri, némi ritmikai segítséggel, szellemkölyökként kísértő harmonikával, ez minden. A hangszerek oly szerényen, udvariasan vannak jelen, hogy szinte észrevétlenek. A hang uralkodik, a kedves, tiszta, életvidám, elbájoló énekhang, amihez foghatót nem tudnék mondani, pedig sok előadót hallottam már. Azt nem állítanám, hogy íme itt a világ legjobb énekesnője, de hangjának zamata utolérhetetlen. A zömmel 3-4 perces dalok Violeta Parra munkásságának állítanak emléket. Ezek közül mind hosszúságában (14:22), mind hangulatában kiemelkedik az El Gavilán , ami egy komolyabb hangvételű ballada, doromb és gitár mellett csapong és gyönyörködtet a ...

Ha az Iron Butterfly nem oszlik fel, feltehetően soha nem ismeri meg a világ a Captain Beyond hangfestészetét. A gitáros, Larry "Rhino" Reinhardt , és a basszusgitáros Lee Dorman alakították a zenekart, miután kiváltak a Butterflyból. Közös erőfeszítéssel olyan zenei elegyet kívántak létrehozni, mely szakít a szokásos sémákkal, komoly erőfeszítést igényel a hallgatótól, mint befogadótól és a zenésztől, mint előadótól. Ez csak részben valósult meg: túlságosan progresszívnek nem nevezhetnénk ezeket a pörgős rock tételeket, de ami a dobolást illeti, abban valóban szenzációs teljesítményt mutatott fel Bobby Caldwell , aki korábban Johnny Winter blues zenekarában működött.

...

Lianne La Havas 1989-ben született Londonban, görög apától és jamaikai anyától, afroamerikai soul/pop zenét játszik, s az élő koncertjei fényévekkel jobbak, mint a kifejezetten lágyra kevert bemutatkozó lemeze, amely az Is Your Love Big Enough? címet viseli. A hölgynek akkora hangja van, amekkorát ritkán hallani, kár hogy ritkán engedi ki. Óriási énekes, született őstehetség, saját dalait adja elő egy különleges elektromos gitárral nyakában, lazán, egyszerűen, szépen.

...

1972-ben Milánóban alakult a csapat, melynek a Maioli házaspár, Walter és Laura jelentette a központi magvát. Az Aktuala alapítói hippi kommunában éltek, úgy gyűjtötték a korhű tradícionális hangszereket, mint az illusztris arcokat maguk körül. Ezek közül egy kis indiai, bizonyos Trilok Gurtu jóval később aztán meglehetős hírnévre tett szert, itt azonban még annak örült, hogy életében először, az Aktuala bemutatkozó lemezén szerepelhetett. Ragyogóan tablázott már akkor is, és mivel a társai sem voltak kezdők, hihetetlen lemezeket hoztak össze.

...

Hogy mi az athéni Nightstalker lényege? Lassú őrlődés és dallamos középtempó között egyensúlyoznak, miközben egy mélyre hangolt, rendkívül fülbarát, kellemes gitártónus kíséri Argy jellegzetes énekét. Aztán megröffen kicsit a cucc, beindulnak, majd megint visszaváltanak, ismét hoznak egy kis zúzást, megint visszavesznek, megint robotolnak. Így variálják a témákat, megmaradva mindvégig az ízlésesség határain belül. Eközben szabadon kalandozgat a basszusgitár, és telepakolja a maga őrületesen laza futamaival a rendelkezésre álló keretet. Igazi nagy mester Andreas Lagios , érdemes a hangszínszabályozón felnyomni a basszust csutkára és elmerülni a vastag húrok keltette hullámzó mocsárban.

...

A Swansea-székhelyű Prosperina még 2012-ben készítette el bemutatkozó anyagát Faith In Sleep címmel, ezt követte a Harness-Minus 2014-ben és most itt a harmadik nagylemez, mely a Flag címet viseli. Nem rossz egyáltalán ez a kissé zaklatott lelkivilágú rockzene, elsősorban a Therapy? emlékét idézi még a Screamager korszakából: harapós gitárok, keményen megpadlózott dobhangzás, ráspolyosra edzett, kiabálós ének. A fő különbség, hogy az írek sokkal energikusabbak, dühösebbek, kiábrándultabbak voltak, mint a Prosperina. A velsziek kissé nyugodtabban nyomják a karcos témákat, bár nekik is van néhány bombasztikus patronjuk (Nekem a Boot jött be a legjobban) a nóták tempója inkább a közepeshez húz, a gitárhangzás, valamint a ...

Napra pontosan 2012. március 23-án, 22 óra 17 perckor fedeztem fel a Perota Chingó zenekart. Azt láttam, itt még inkább együtt zenélő fiatalokról van szó, mint fellépő együttesről. S valóban, bár voltak már koncertjeik, hiányzott belőlük a rövid idő alatt nagy karriert befutni kívánó előadók mohósága. Nem volt még videóklipjük, nem volt lemezük sem. Dalaikat élőben, és a You Tube-on keresztül közvetítették, videókamerás felvételek segítségével. Működött egy puritán Facebook oldaluk is, spanyol nyelven. Azt gyanítottam, hogy argentinok, de ez nem volt egyértelmű, mert Uruguay és Chile is felbukkant náluk fellépési helyszínként.

...

Az ég, azaz a CéU , Brazíliában, Sao Paolo városában nyílt meg. Tulajdonképpen egy szólóprojectről van szó, mely Maria do Céu Whitaker Poça dalai köré szerveződött. Az 1980-as születésű Maria anyanyelvén, azaz portugálul énekel, s természetesen valahol mélyen a szamba forrásából táplálkoznak dalai, mégsem nevezhetjük azokat szimpla tánczenének. A műfaji meghatározás nem könnyű feladatát el is hagynám. Kacskaringós, ravasz szerzeményei nem elsőre hatnak, dallamosak ugyan, de hiányzik belőlük a slágeresség. Idő kell, amíg a bőr alá másznak, akkor azonban örökre bevésődnek. Az ismert brazil előadók dalai sokkal egyszerűbbek, könnyedebbek ezeknél a számoknál, tehát a hagyományos akusztikus gitáros vonalat felejtsük el, ...

A tenorszaxofon mélysége sokak szívét meglágyította már, azonban a metróalagút közeli rezgéseket csak a bariton tudja. Állítólag a fúvós hangszerek királynője ott lakik ebben a csőben. Aki bírja a gyomorban rezgő brummogtatást, annak Dana Colley munkáira érdemes rákeresni. A fúvós 1961. október 17-én született Portlandben. A fickó basszusklarinéton, baritonszaxofonon és tenoron is játszik. Rendhagyó eset. Nem szólózik, nem játszik jazzt, nem érdekli a fúziós zene, sem az instrumentális muzsika, kizárólag énekesekkel felálló bandákat kísér. Egyik állandó harcostársa volt a 46 évesen elhunyt Mark Sandman . Mark kultikus figurája volt az amerikai underground színtérnek.

...

Most pedig szembe megyek önmagammal, mert egy nem igazán eredeti bandát fogok méltatni. Bármennyire is furcsa, valamennyire tetszik ez a Widowspeak nevű formáció New Yorkból. Teljesen véletlenül éppen Brooklyn a szűkebb hazájuk, mint a hozzájuk hasonló Elysian Fields zenekarnak, bár szerintem Santa Monicában is jártak már, ahol a hozzájuk szintén hasonló Mazzy Star működik. Vannak ilyen véletlen egybeesések, ez ellen mit is lehet tenni? Ez a suttogós-fátyolos női énekkel elővezetett akusztikus-popzene mindig le tud venni a lábamról. Az mondjuk tény, hogy az Elysian Fields a mércét itt oly magasra tette, ami más földi halandók számára nehezen elérhető, ez a banda legalább ezt a mércét karcolgatja, és ennyi éppen elég. Az ott fent ...

Az ilyen lemez a gyűjtők féltett kincse. Akit az első szám nem vesz le a lábáról, ne is próbálkozzon tovább Freddie Hubbard zenéjével, mert ennél sokkal jobbat később sem alkotott. Zongora-dob kettőse indítja a témát, jön a penge trombita, és nagyon, de nagyon ott van az a szaxofon-trombita páros szóló a végén.  A második tétel ( The Return Of The Prodigal Sun ) kezdete és lüktetése brazil szamba, egészen pontosan Mas Que Nada , egy ének nélküli, fúvósokra kihegyezett verzióban.  Nem rossz, van benne dög, itt még tetszik a hangszerelés is,  ami egyébként ezen a lemezen a 3. számtól sajnos egyre kevésbé élvezhető. Egyre lágyabb lesz a tónus, jönnek a vonósok a melodramatikus háttérsusogással és sokat rontanak a műélvezeten. ...

2018 június 29-én került hivatalosan a boltokba a Los Angelesből származó ska-punk csapat harmadik korongja. Kicsit féltem, hogy élelmes producerek erősen meglágyítják majd a zenéjüket, mondván a rádióban ez így szokás, de aztán kijött a She’s Kerosene videó, ami a lemez legjobb dalát hozta el, és már csak az volt a kérdés, milyen lesz a többi?  Másodjára a Fight Like A Titleholder klipje érkezett, ezzel pedig lehervasztották a mosolyt az arcomról, mert ez bizony gyengébb nóta. Van ilyen, nincs ezzel gond, az AC-DC sem minden számával hasított, de azért máris óvatosságra intett a várakozást illetően. Amikorra aztán már minden szám teljes egészben elérhető lett, akkor fújtam csak ki a levegőt: úgy gondolom nem tudtak nagyot ...

A magyar és általában a Portugálián kívüli zenehallgató a fado műfajával valószínűleg Wim Wenders Lisszaboni történet című filmjével találkozott, ha találkozott. A Madredeus által énekelt fado azonban nem tükrözi híven ennek a sajátos lisszaboni zenei kifejezésmódnak a gazdagságát. A hosszan kitartott, lebegő énekhangra épülő dalok nem mindegyike lassú és ünnepélyes, sok közöttük a vidám, ropogós hangvételű talpalávaló, ahogy azt ezen a korai vinyl nagylemezen is hallhatjuk.  Amália Rodrigues , a fado királynője 1920-ban született Lisszabonban (és itt is hunyt el 1999-ben) ezen a kiadványon saját fenségterületein túlra merészkedett, amikor flamenco szerzeményeket is felvett a repertoárba.

...

Klasszikus cséphadarás elképesztő zenei megoldásokkal. A tempó veszett nyargalás, a dobolás mennydörgés szerű dübörgés, a gitárosokról pedig csak felsőfokban lehet beszélni. A maga korában valamiért elsikkadt a lemez a többi között, nem tudom pontosan mi lehetett ennek az oka, mert a zene legalább olyan jó, mint amilyen az öböl-környéki másodvonal volt (Death Angel, Testament, Mordred). Sőt! Ez a lemez az akkori Testamentet egyértelműen lekörözi.

...

Képtelenség megfejteni miképp kaphatott egy ennyire értékes zenei anyag ilyen pocsék borítót! Ezzel gyakorlatilag ki is nyírták. Elvették a legminimálisabb esélyét annak, hogy valaki szembetalálkozzon vele. Ez a rózsaszín, nevetségesen gagyi grafika észrevehetetlen, nem hívja fel magára a figyelmet, éppen ellenkezőleg, inkább taszító. Az is csodával határos, hogy én esélyt adtam neki. Pedig mekkora muzsika van mögötte! Te jó ég!

...

Ez egy Magyarországon méltatlanul ismeretlen norvég zenekar Haugesundból. Nemrégiben jelent meg a harmadik nagylemezük, talán a legjobban sikerült az összes közül. Dallamos énekkel vezetett, fülnek kellemes, barátságos tónusú rockzene, talán a leginkább a Dio-féle Black Sabbath juthat eszünkbe róluk, vagy a Uriah Heep . Tehát ősi alapokon zakatoló, üdítő hatású billentyűfutamokkal támogatott, epikus dallamvezetésű muzsika. Nagyszerűen hallani a basszusgitár minden rezdülését, és azt is öröm megtapasztalni, mennyire jól bánik adottságaival az énekes.

Félreértések elkerülése végett: Espen Andersen nem viszi fel a hangokat és nem sikongat, mégis érezhetően sokat tanult a hetvenes évek kiemelkedő énekeseitől. Említésre ...

A lexikonok szerint a Wigwam volt az első finn zenekar, melynek a nagylemeze az Egyesült Államokban kiadásra került. Ez a kitüntető cím nem olyan fontos, a lényeg, hogy a nagy létszámú progresszív rock gárda tökéletesen reagálta le korának zenei áramlatait, és egy változatos, balladisztikus hangvételű bemutatkozó albumot tett le az asztalra. A hangszeres szólók nem nevezhetők sem zseniálisnak, sem túl technikásnak, kellemesnek viszont igen - ami azt illeti nem is vitték túlzásba ezeket – inkább a meglepő tempó- és hangulatváltások miatt érdekes a zene. Sok szálon futó kompozícióik ügyesen játszanak a dinamika fokozásával, a kisebb-nagyobb szünetek beiktatásával, miközben a dalok musical-szerű összetétele színházi ...

Az önmagukról kitalált történet szerint a svéd Korpilombolo településről származnak, azonban az 529 fős falu nem tekinti hőseinek őket. Valószínűleg ez csak lelki rokonság lehet a vudu vallás mellett sokáig kitartó helyi lakosokkal. A vudu, avagy voodoo imádatához jól illik a kecske, mint áldozati állat, innen jön tehát a GOAT  név.  Zeneileg ott kering bennük sok érdekes szál: Fela Kuti , és az afro-beat, Ginger Baker és az Air Force , valamint a George Clinton vezette Funkadelic .  Ahhoz, hogy a Requiem igazán beinduljon előbb el kell viselni egy kis Varttina féle kántálást, meg egy halványabb Los Andinos paródiát, de a zavaros, erősen eklektikus zenei katyvaszból úgy 20 perc után váratlanul előmászik a hetvenes évek szelleme, ...

Freddie Hubbard is egy olyan név a zenei világban, ami sokak számára csak egy név, vagy még annyi sem.  A legtöbb internetes írás a haláláról szól, amely 2008-ban következett be. Erről számos hazai oldal, többek között még a Blikk is beszámolt, azonban a zenéjéről, a lemezeiről nem írt senki. Miközben 1960-tól 2008-ig több mint 40 önálló lemeze került kiadásra! Azon lemezek száma, melyeken vendégként közreműködött még ennél is több. Olyan hírességek lemezén fújta a rezet, mint Ornette Coleman, Art Blakey, John Coltrane, Eric Dophy, Dexter Gordon, Herbie Hancock , hogy csak a legnagyobbakat említsem. Akinek van a jazz hőskorából kedvence, szinte biztosan hallotta már játékát, mert alig van valaki, ki ne zenélt volna vele. ...

Lököttebbek mint a Madness , karcosabbak mint a Clash , vidámabbak mint a Specials , és mindenkit félbeszakítanak, mert ők a Félbeszakítók, azaz a The Interrupters . Kétségtelenül napjaink egyik leghíresebb bulibandája a napfényes Kaliforniából.  Tim Armstrong szárnyai alól repült ki a szóban forgó négyes, bár az alapításnál, 2011-ben még nem volt jelen a pókhálófejű szakállas, de a 2014-es első albumnál már ő bábáskodott, mint ahogy itt is. Nem is szól rosszul az anyag!

...

A kör bezárult, a kérdőjelek kiegyenesedtek, megérkeztünk. Köszönjük az Elektra Entertainment eddigi közreműködését, mostantól jöjjön a kiadói függetlenség, a szabad kéz ideje. A Natalie Merchant alapította Myth America égisze alatt végbemehet az igazi változás. A XXI. század elején egy albumra való örökzöldet kaptunk az előadótól, aki saját dalok helyett elfeledett népdalokra, és jórészt ismeretlen folk-rock szerzeményekre szabott új köntöst.  A Diver Boy című dal átdolgozásában a basszus, a hegedű, a gitár egymás utáni belépése, a minimális, néhány hangból előhívott zenei atmoszféra; a borongós, mély énekhang harmóniája a hangszerekkel hátborzongató gyönyörforrást hoz létre. Ez muzsika elkap, megforgat, ...

Egy pillantás a borítóra, az almafák alatt ülő énekesnő mintha már nem is ugyanaz lenne, aki korábban az MTV slágerlistáit ostromolta. És nem is az! Figyelem, annál a Natalie Merchant -nél, aki korábban az amerikai pop-kultúra szerves része volt, megjelennek a keleti zene dallamai! Megjelennek a népi gyökerek!  A nyitó szám a This House Is On Fire arab motívumokat tartalmaz, a hegedű, a bendzsó, a reggae alapú gitár eklektikája zord, baljós hangulatot hoz létre. Az ének pedig elsöprő erejű!

...

Az album címadó dala újra és újra, a legkülönbözőbb élethelyzetekben bújik elő belőlem. Egyszer például a Duna partján sétáltam, gőzölgött a víz, kacsák csapkodták ütemesen a vizet, a szemükbe néztem, és odaénekeltem a képükbe, hogy Ofélia az úr jegyese volt, egy novícius karmelita, s a nővérek cellájában hallgatta, amint a kolostor harangja zúg menyegzőjén. Határozottan emlékszem, hogy a kacsák ezt megértették.  Egyházi énekek ünnepélyességét hordozza e dal. Költői sorainak értelmét nem bogozom, pont attól szép, hogy kissé megfejthetetlen számomra. A dallama magával ragad, szívből jövően szomorú, mégis nyugalommal átitatott.

...

A zseniális zürichi trió negyedik, általános vélemény szerint legjobb albuma. Minden idők egyik legtechnikásabb, legkomplexebb dalgyűjteménye, mely az iszonyatos hangszeres teljesítmények ellenére még mindig dallamos rocklemeze. Rock vagy metal? Nehéz egyértelműen behatárolni, az összes műfaji kategória közül a legtalálóbb a progresszív rock elnevezés, de gyakran avantgarde metalnak is definiálják.

...

Aki még soha nem hallotta őt, annak feltehetően egy idős cigányasszony fájdalmas jajongásai jutnak eszébe a Delta blues korszakos alakjáról. Nehemiah Curtis, azaz Skip James affektáló, feminin hanghordozása remekül egészítette ki díszítésekben gazdag ötujjas gitárjátékát. Az akusztikus blues legendás alakja 1902-ben született Bentoniában. Innen a Bentonia-iskola elnevezés, melyet az ő játékstílusát követőkre használ az utókor. Az 1931-es felvételeken kizárólag egy akusztikus gitár hallható, valamint a már említett, védjeggyé vált énekhang.

...

Az 1991-es Symbol Of Salvation óta talán ez a legjobb albuma a csapatnak, vagy legalábbis a legjobban megszólaló albumuk, ami egy metal bandánál nagyon fontos szempont. Ez a lemez is az énekes teljesítményétől fényes igazán, mert Bush úr, aki nem azonos a széles néprétegek által jól ismert Bush úrral, teljesítménye miatt kiérdemelhetné a focista Ronaldo becenevét, azaz a Fenomeno- t. Ehhez elsősorban adottság kell, megfelelő hangszín, és némi kakaó a hangszálakra.

...

Ebben az öttagú bandában általában hárman énekelnek. Azonban soha nem együtt, hanem megosztva egymás között a dalokat. Amíg egyikük vezeti a dallamot, a másik dúdol és fordítva. Pedig a három hang együtt óriási zengedezést alkothatna, akár vetekedhetnének is, erről a lehetőségről lemondanak. Bonnie Paine énekesnő különleges jelenség. Björk és Natalie Merchant kereszteződése, mind külsőre, mind megszólalásra. Leginkább egy kötöttsapka árus juthat eszünkbe róla, a Blaha Lujza térről. Teste előtt általában egy szép darab mosódeszkát markolász, azon kocorássza a ritmust. És hogy mi van ez alatt a mosódeszka alatt?

...

A gitáros ugyan nem tud gitározni, viszont nagy Madness és The Clash fanatikus, ez is valami. A The Skints hangzásában keveredik a lájtosabb brit punk vonal, a ska, a dub, a reggae, a hip-hop, és a rock. Sajnos az élő hangzást ők sem erőltetik, de legalább szeretnek akusztikusban fellépni. Mindegyik tag szépen énekel, a kiscsaj még cuki is. Főleg sapkában. Készítettek néhány látványos videót, a zenei felvételeken átrágták magukat százszor, és az eredmény őket igazolta, hiszen a zenekar komoly turnékat játszott végig világszerte.

...

A torontói Wilderness of Manitoba , röviden WOM tagjai ugyan nem karácsonyi dalokat játszanak, mégis olyanok, mintha náluk minden nap karácsony lenne. Főként az első két lemezük idején voltak nagyon békés, boldog, és áldott állapotban, 2009-től egészen 2012-ig. Ekkor Simon és Garfunkel stílusában énekeltek, akusztikus gitárral, bendzsóval, hegedűvel felfegyverkezve.

...

Lipcsétől északra,  Hohenthurm településen 1966. május 11-én született Christiane Hebold , azaz Bobolina , röviden Bobo. Az ifjú hölgy már 13 évesen egy lányzenekar élén énekelt, majd 1990-ben a  Bobo In White Wooden Houses frontembere lett. Az együttes első lemeze 1992-ben jelent meg. Nagy feltűnést keltettek, mint a zenetévékben felbukkanó első komolyabb keletnémet alternatív banda. Az előadó első szólólemeze ugyan 2004-ben készült, de csak 2007-ben jelent meg nagyobb kiadónál. Ez volt a Lieder Von Liebe Und Tod . A német nyelven énekelt, letisztult, ünnepélyes hatású verseket zongora kíséri, a szólóhangszerek szerepét játszó fúvósok is visszafogottak.

...

Alice Coltrane harmadik szólóalbuma. Ezen a korongon az összes felvételt a művésznő jegyzi, ami szép teljesítmény. A nyitó, közel 14 perces címadó szám ugyan erős Sun Ra uánérzés, de a korszak két legnagyobb szaxofonosa fújdogál itten: Joe Henderson és Pharoah Sanders ! Nagyon jókat tülkölnek, még éppen a befogadhatóság határán belül, könnyedén és felszabadultan.

...

Ha már világzene, akkor legyen igényes! A sok bóvli között a hozzá hasonló éjfekete színfoltok szentjánosbogárként  ragyognak. Ezzel azt akarom mondani, hogy Fatoumata Diawara egy biolumineszcens élőlény, ami mégis csak kisebb fajta tudományos szenzáció. Vagyis az lenne, ha igazolni tudnám. Mert némelyek nem érik be a ránézés eszközével, mindenféle publikációkat kívánnak, így hát a Nobel díj alighanem most elmarad.

...

Azt hittem Gillian Welch lesz az utolsó akusztikus gitárral kiálló, félszeg country hős, így aztán jól meglepődtem Sera felbukkanásán. Már 2006-ban megjelent első lemeze, mely a szimpla Sera Cahoone címet viseli. Tegyük gyorsan hozzá, ekkor az 1975-ös születésű hölgy már 31 éves volt, szóval rendhagyó esetről beszélünk, már csak élemedett kora miatt is. Aztán itt van a származás. Ha nem is a „szénbányász lánya”, de majdnem, a mindentudó Wikipédia szerint atyja dinamitpatron-kereskedő volt a Colorado hegységben… Vékonyka alkat, erős hang, szép, tiszta intonáció, mellőzi a szokásos country nyekergést, magabiztosan, bátran süvölt, mint egy süvöltő.

...

Sonny Sharrock annyira megelőzte a korát, hogy kérdéses, eljön-e valaha az a kor, melyben szobrot állítanak nagyságának. Alulértékelt mester, kevesek vallják legendás zseninek, mivel kevesen ismerik. Talán azért van ez, mert nem akarta, hogy sokan ismerjék. Nem ez érdekelte. Ő még komolyan vette a zenét, minden más a háttérbe szorult. Ha a jelenleg elérhető zeneszámainak kommentjei között böngészünk, azért találunk bőven elismerő jelzőket, ami arra utal, így is sikerült eljutnia az értő fülekhez. Az már más kérdés, hogy szerzeményeinek látogatottsága messze elmarad azok valódi értékétől. De nézzük meg, miket írtak felvételei alá az angolul kommentelők:

...

Ana Tijoux és Pascuala Ilabaca utáni felfedezésem Chiléből, a jelenleg New Yorkban élő, Santiago De Chilében született, 1988-as évjáratú Melissa Aldana . Évek óta jelen van a jazz világában, hiszen első lemeze 2010-ben jelent meg Free Fall címmel. Melissának már a nagyapja is jazz szaxofonos volt, mint ahogy édesapja is ugyanezt a hangszert választotta, így hát minden adott volt ahhoz, hogy a lányból is jegyzett muzsikus legyen. Az is lett, mégpedig igen korán, csakhogy a Theolinius Monk Intézetben. S hogy ezzel mi a baj?

...

1984 egyértelműen a diszkózene és a szintetizátor-varázslók éve volt, már ami a slágerlistákat illeti. A szigetországban kicsit másképp volt ez, mert ott már jelen volt a U2 , a Police , és erősen mozgolódtak a darkok, akik a gótikus zenei világot keverték a new wave fazonnal és a punk nyegleségével. Az egyik ilyen első fecske volt Anne-Marie Hurst , az Elements énekesnője, aki 1982-ben Stan Greenwood gitárossal megalapította a Skelatal Family nevű bandát Keighleyben, ami Bradfordtól északra van Angliában. 

...

A Bitches Brew hangjait hallva mindig olyan érzésem van, hogy egyszer egy szép napon lejöttek  hozzánk a földönkívüliek és megmutatták nekünk embereknek, mi a zene... Ez egyáltalán nem jazz, bármit is mondanak a kritikusok, inkább monoton lüktetésű sötét rockzene, amire gyönyörű szólókat tolnak a fúvósok. És persze a gitárosok sem maradnak alul, ott volt John McLaughlin és Sonny Sharrock , a doboknál Billy Cobham és Jack DeJohnette , a bőgőnél Dave Holland , a basszusnál Michael Henderson … Egytől-egyig elképesztőek!

...

A cseh (morva) folk metal zenekar negyedik albuma, mely hazájában Andel-díjjal kitüntetett lemez lett. (Ez Grammy-díj ottani megfelelője) Miután a nagy létszámú csapat mindegyik lemeze egy kicsit más, fontos kiemelni, mennyire kiemelkedik az anyag még a zenekar történetében is, mennyire eltér korábbi munkáiktól. Nem beszélve a kortársakról. A futószalagon gyártott metal produkciók között szinte alig akadt ilyen.

...

Ha csak a muzsikusok felállását és a hangszerek felsorolását nézzük, már akkor kiderül, ez egy formabontó együttes. Hárfa és zongora, na meg trombita mellé fuvola... Ha adnak teret egymásnak, akkor ezt nem lehet elrontani. És persze hogy adnak! A mellékelt zenei videóban a főszerepet játszó trombitás türelmesen vár, mint egy kisiskolás a csokiautomatánál, hogy aztán végre kikapja a legnagyobb szeletet a masinából! A Manchesterben működő kompánia főnöke nagyon tud, ez tény.

...

A Wandula egy nagy ország egészen kicsi zenekara, mégis érdemes odafigyelni rá, hiszen az egész brazil zenei színtér érdekes és izgalmas. A felületes popzene mögött, a másod-, harmadvonalban értékes formációk tevékenykednek szorgosan, mint fakéreg alatti hangyák. A Wandula nem igazán illik egy skatulyába sem, bár jól körülírható, mégis egészen egyéni ízű muzsikát játszik. Mernek egyszerűek lenni. Már-már primitíven egyszerűek, mégis jók. A csapat motorja a svájci énekesnő, akinek ritka szép, magas hangja van, és ügyesen harmonikázik. A dalokat is ő jegyzi, sokoldalúságát mutatja, hogy francia, német, angol és portugál nyelven egyaránt alkot.

...

Calexico városa Mexikó-USA határvidékén fekszik, ezért a városról elnevezett arizóniai banda mindkét nyelven jegyzett felvételeket, sőt, bizonyos számokban, mint amilyen egyik kedvencem a Roka (Dance La Muerte) két nyelven is megszólalnak. Tudni kell továbbá, hogy a Calexico nem kifejezett koncertbanda. Több felvételüket láttam már, és azt kell mondjam, a lemezeik jobbak. Enne egyik oka, hogy élőben nem támogatják őket a jótorkú háttérénekesnők, akik jelentősen megdobják az összhatást. A másik ok maga a stílus, ez a kissé mélabús-melankolikus hangulat, ami nem igazán fesztiválokra való.

...

Végy egy amerikai származású francia énekesnőt, egy svájci gitárost, egy vietnámi gitárost, egy francia dobost, nevezd el mindegyiküket Moriarty -nak, az Úton című regény hőse alapján, majd a frappáns név alatt dobd be őket a mélyvízbe, had ússzanak, ha tudnak.  Ha nem is kavarnak nagy hullámokat, szépen evickélnek előre hőseink az Epitaph című lemezükkel, ami az előzőek egyenes ágú folytatása.

...

Összesen ketten készítették el ezt a Morcheeba -ízű albumot, aztán úgy eltűntek a ködben, mint a szürke szamár. Bár a hölgynek van némi utóélete, honlapja, facebook oldala, jelenleg bérénekesként lép fel egy brightoni bárban. Ez semmiképp nem megvetendő, de a világhírnévtől messze van.  Holott amit itt letettek az asztalra, abban bőven volt potenciál. Nagyjából egy Massive Attack szintű társulatot ki lehetett volna belőlük hozni, kis szerencsével.  Úgy tűnik, ez elkerülte őket.

...

Itt van ez a két csajszi, jó formában, komoly hangadottságokkal, és kivételes zenei érzékkel, valahol Amerikában, leginkább New Orleans környékén, és úgy néz ki jól csinálják, amit csinálnak. A fazonra, a megszólalásra, a hangulatkeltésre gyönyörűen rágyúrtak, kiérlelt, mondhatni tökéletes a produkció. Van íze, van zamata a dalaiknak, csak annyi a bökkenő, hogy ezeket a dalokat mások jóval előttük megírták, és elő is adták, a maguk szerényebb módján.

...

Az ír kvartett hagyományos, kelta gyökerű folk zenét játszik, minden modern elem nélkül, akusztikus hangszerelésben. Leginkább a Pentangle juthat eszünkbe róluk, illetve dubliniak lévén a Dubliners . Nem találtak fel tehát semmi újat, ellenkezőleg, fogják a régit, le sem porolják, hanem úgy, ahogy van előadják. A kortárs színtéren ez több mint nemes cselekedet, hiszen a tradíciók lassan feledésbe merülnek, a szokások átíródnak… 

...

A Québec-ből induló avantgarde jazz zenekarnak ez a harmadik nagylemeze. Az első volt a Recording a Tape… 2003-ban, ezt követte az As Seen Through Windows 2009-ben, és hosszú szünet után itt a legújabb album. Leheletfinomra csiszolt, könnyed szerkezetű, mégis összetett muzsika, amit meglepő fordulatok tesznek különlegessé. Szélsőségektől mentes, nyugalmat és harmóniát árasztó diszharmonikus zene.

...

A strici urak és a hozzájuk tartozó hölgyek funky zenét tolnak, a Kool and The Gang nyomdokain haladva, a táncparkett ördögeinek megbabonázása céljából. Tisztességes hangszereken előadva kifejezetten pozitív élmény a befogadásuk. A nagylemezt elég lágyra keverték, de az akusztikus fellépéseiket, pl.a  Jam  In The Van produkcióban készült videóikat meg lehet nézni.

...

Ez a banda ott kezdődik, hogy Jean Baudin egy elképesztő mester, aki 11 húros basszusgitáron játszik. Autodidakta muzsikus, magánórákon Marty Friedman és Jason Becker oktatták, játéka Akira Takasaki ra emlékeztet.   Az énekesi poszton Greg Parrish teljesítménye előtt le a kalappal! Hány hangszínt tud a fickó? Egymaga ad elő egy egész társulatot. Mintha a Rocky Horror Picture Show , a Zombi apokalipszis , és a Hair szereplőit gyúrnánk egybe, költségmegtakarítás címén. Áriázása hirtelen átcsap gügyögésbe, majd hörög, motyog és dödörészik, a legtermészetesebb modorban, mintha éjjel-nappal ez lenne a stílus a rádióban.   Jason Branyan közreműködik gitáron, és mivel ő az egyetlen gitáros a zenekarban, ezért kicsit ...

A Dixie Goat nevű trió tagjai Santiago De Chile házai között koptatják a betont, és szemmel láthatóan Black Sabbath rajongók. Két albumot készítettek napjainkig, ezt és a 2020-as "There's No Light..." címűt.  Ebben a műfajban, a fent említett nagy elődök, vagy példaképek lemezeinél jobban szólnak, dalaik pedig… bocsássa meg nekem a világ, jobbnak tűnnek!  Igen, erősen Sabbath és C.O.C ízű az anyag, de be kell látni a következőket: Ozzy és Nikk összevetésében az utóbbi a jobb! A hangzás pedig vaddisznó.

...

Ki gondolta volna, hogy Lemmy énekelni is tudott!  Mármint úgy rendesen. Az is meglepő, hogy nem mindig volt Lemmy . Szülei válása után anyja összeállt egy George Willis nevű futballistával, és kezdetben az ő nevét használta. Ezen a néven szerepelt a maláj származású brit bevándorló, Sam Gopal bandájának első lemezén. Pszichedelikus rockzenét játszottak, ami a korszak egyik legdivatosabb műfaja volt. És hogy a szakma nagyjai  színvonalához képest milyen volt ez a lemez? Piszok jó! Zene, dallam, hangszerelés, minden elsőrangú! Miközben Lemmy utólagos visszaemlékezése szerint a számokat egyetlen este alatt írta! Jól hallhatóan hatott rá a Doors , a Cream , és a Kinks , valamint a Beatles .

...

Kihívóan elegáns, rendkívül precíz, ugyanakkor érzelmekkel telített, intellektuális kaland. Ebben Donald Byrd trombitájának legalább akkora része van, mint Gordon szaxofonjának, sőt! Tíz emberből kilenc inkább mondaná a trombitást fő előadónak, mint sideman- nek, de mondjuk az mindenképpen igazságosabb lett volna, ha a kiadvány Gordon - Byrd kettős albumaként kerül piacra. Négy hosszú kompozíció található a lemezen, mindegyik a fúvósokra van kihegyezve. 

...

A francia The Sunvizors énekesnője tökéletes Tracy Chapman reinkarnáció, ezért meglepő, hogy a banda bemutatkozó lemezén nem egy akusztikus gitárral felfegyverkezve hirdeti az igét, hanem egy modern reggae csapat élén nyomul teljes mellszélességgel. Franciás angolsággal sercegi a hangokat, és arról énekel, hogy a zene a fegyvere a világ bombái ellen, ez pedig akkor is szép, ha kicsit megmosolyogtató.

...

Buenos Airesben alakult ez a népes társaságot magába foglaló cumbia zenekar. A cumbia egy kolumbiai eredetű latin tánc, ami több dél-amerikai országban meghonosodott, így Argentínában is népszerű. Gyakran az utcán, tereken gyűlnek össze az emberek cumbiát táncolni. Érdekesség, hogy hagyomány szerint a nő és a férfi nem érhetnek egymáshoz, mint a kígyók nászidőben, úgy mozogják körül egymást.

...

Saját dalokat írnak, nyegle hanghordozással énekelnek, és egy hangyafaroknyit  provokálnak. Mint amikor egy vadnyugati ivóban vihar előtti csend van, és a zenekar ezt kihasználva rázendít. Az összhatásukat szeretem, azt, hogy mosolyognak, hogy emberiek, hogy nem adják elő a nagymenőt.  Szerzeményeik se nem túl erősek, se nem túl gyengék. Tulajdonképpen nem azonnal ragadnak meg a fülben, nem mindig késztetnek éneklésre, fütyülésre, mégis, jó egy kicsit hallgatni tőlük ezt-azt. Van sok jó minőségű élő videójuk a neten, azok közül érdemes válogatni.

...

Nagyon keveset lehet tudni a svéd Asteroid zenekarról. Nevüket feltehetően a Kyuss – Asteroid című száma alapján választották. A zenei meghatározás stoner rock, vagy fuzz rock, vagy space rock, vagy valami ilyesmi.    A Pink Floyd lebegős témáit keverik a Black Sabbath zúzásával. Vélhetően Örebro városának  néhány fanatikus zenerajongóján kívül kevesen hallgatják a kultikus Asteroid albumokat, pedig lenne mit kagylózni azokon.   A rocktörténelembe eddig három dalgyűjteménnyel tették le névjegyüket, úgy mint Asteroid I (2007), Asteroid II (2010) és Asteroid III (2016).   

...

A Los Angeles-i születésű Patricia Anne Rainone a Sisters of Mercy után a Gun Club és Damned zenekarokban tevékenykedett, ez utóbbival a mai napig jó kapcsolatot ápol, mivel Dave Vanian énekes felesége. Szólólemeze rövid, de velős. Nincs kiemelkedő száma, viszont rossz sincs. Gyorsan elröppen az a fél óra, amit a borongós szerzemények kitöltenek. Pengeéles gitárok, kitűnő ének, sokkal rockosabb hangzás, mint a Sisters-ben volt, és külön kiemelném a brutális basszust, mert azt tényleg hallani kell. 

...

Skandináv gyökerű "pagan folk” kiadvány. Akusztikus hangszerelésű darabok, minimális énekfoszlányokkal, a szerzemények nagy részében semmilyen ének nincs. A lassú, elmerengős témáknak nem erőssége a változatosság, azonban kellemesen pihentető hatással vannak a zenehallgatóra. A furulya domináns jelenléte érzékelhető a lemezen, ez hosszú távon (olyan félóra után) egyhangúsághoz vezet. Kizárólag kézi dobokat és ütőhangszereket alkalmaztak, ez is elősegíti a zene folyékony áramlását. Kicsit több énekkel maradandóbb érték lehetett volna a nagylemez.  6/10

Kiadó: Auroch Audio prod.    Ország: Hollandia      Tagok: Chloé Bakker  - kelta triplett hárfa   Pan Bartkowiak - davul és ütőhangszerek    Koen van Egmond - ...

A csaj úgy énekel, mint a legnagyobbak. Profi, egyedi a hangszíne, ráadásul különlegesek a témái is. Ilyen tisztán, hosszan kitartott hangokkal ma már alig próbálkozik valaki. Nehéz dolog, technikai értelemben is, no meg a rádiók hallgatóságának befogadóképességét figyelembe véve is. De ő fütyül erre és mennyire igaza van! Rachel Davies mellesleg a banda basszusgitárosa, miután mindössze hárman alkotják a zenekart, és a két srác gitározik, illetve dobol mellette.  Ezzel le is írtam a fő gyengeségüket, a trió felállást. 

...